A köznapi és a hivatali kommunikáció is a társadalmi kommunikációs formák közé tartozik. A személyes magánbeszélgetés és a nyilvános vagy hivatalos beszéd közötti különbségek a szóbeli kommunikáció formái között könnyen felismerhetőek.

A személyes jellegű magánbeszélgetés számunkra a legtermészetesebb forma. Beszédkészségünk, az egyénenként jellemző nyelvhasználati szokások kisgyermekkorban alakulnak ki a családban, bizalmas környezetben.

A nyilvános vagy hivatalos beszéd elemeinek elsajátítása többnyire az oktatási intézményekben kezdődik és valósul meg (pl. köszönés, megszólítás, szóbeli felelés, irodalmi és egyéb szövegek megtanulása, már az óvodában kezdődik, később az iskolában folytatódik). A növekvő gyermek egyre több olyan normával, szabállyal találkozik, amely a szóbeli kommunikációnak a tartalmát és módját egyaránt meghatározza. A nyilvános, hivatalos beszéd egyszerre feltétele és eredménye a személyiség szocializációs folyamatának, többé vagy kevésbé, de minden foglalkozásnál élni kell vele. A kommunikációs formáknak többféle (további) megközelítési módja létezik³⁶.

Az egyének személyközi kommunikációs formái. Nemcsak szubjektíven, hanem kölcsönös, elérhető és nyilvános formában kommunikálunk. Az emberi kommunikáció egyúttal társadalmilag is meghatározott, ill. hatékony elsajátításához kommunikációra is szükség van.

A szervezetek kommunikációja körébe tartozik az archiválás, a szervezeten belüli, a más szervezetekkel, illetve az ügyfelekkel való kommunikáció. Minden szervezeti kommunikáció sajátossága, hogy azok az emberek, akik a szervezet nevében közlőként (vagy befogadóként) fellépnek, ebben a kommunikációs helyzetben elsősorban és alapvetően szervezetük képviselőiként vesznek részt, nem pedig egyéb társadalmi szerepeikben és minőségeikben.

A kultúraközi kommunikáció az eltérő kulturális háttérrel rendelkező kommunikációs partnerek közötti fellépő konfliktusokkal foglalkozik.