3.1. A társadalmi kommunikáció

A társadalomban használt jelrendszerek rendkívül változatosak. A legfontosabb közülük a természetes nyelv, melyet az információátadás céljára alkotott az ember. A társadalmi kommunikáció minden olyan viszonylatot tartalmaz, amely az ember és a hozzá tartozó közösségek, szociális rendszerek között létezhet. Fülöp szerint: „a társadalom kommunikációs rendszere együtt fejlődött állandó kölcsönhatásban a mindennapi tevékenységgel, a társadalmi viszonyokkal, a társadalom szerkezetével, szervezeteivel."21

A társadalmi kommunikáció rendszerében az erkölcsi, művészeti, világnézeti, vallási, oktatási, politikai gazdasági és tömegkommunikációs intézmények, szervezetek kommunikációs megnyilvánulásait értelmezzük.

A nyelv az emberi társadalom terméke, az emberek közötti kommunikáció és gondolatközlés legfőbb eszköze. „...a nyelvet meghatározott szabályok szerint szerveződő kifejezőeszközök alkotják, amelyek a beszélt nyelvnél a beszédhangokból, a vizuális nyelvnél a képi összetevőkből, az írott nyelvnél az írásjegyekből, a zenei nyelvnél a zenei hangokból áll.'22

A kommunikáció irányultsága szerint közvetlen vagy közvetett, valamint személyes és nyilvános. A társadalom intézményeinek különböző kommunikatív megnyilvánulási formái alkotják a társadalmi kommunikáció szervezeti rendszerét. A nagy társadalmi intézményrendszerek szervezeti szükségleteiknek megfelelően válogatnak az emberi kommunikáció eszköztárából. Mindegyik felhasználja az emberi beszédet, a nyomtatást, a sokszorosítást, a kommunikációtechnikai eszközöket, de mindegyik más-más arányban és más felállásban23.

A társadalmi kommunikáció rendszerének elemei között megkülönböztetik: a politikai, gazdaságpolitikai, kulturális, művészeti, erkölcsi, ideológiai, világnézeti, gazdasági, vállalati és marketingkommunikációt.

A társadalmi kommunikáció alrendszereinek meghatározásakor figyelembe kell venni azt a tényt, hogy a kommunikációkutatás a kommunikáció rendszerszemléletű vizsgálatának feltáratlan területét jelenti. Így a rendszeren belüli alrendszerek (azonos jegyek által együvé tartozó és azonos módon funkcionáló kommunikációs formák, módszerek és tevékenységek) teljes körű elkülönítésére, pontos meghatározására alig van mód. Csoportképzési lehetőségek:

  • a kommunikáció irányultsága szerinti alrendszerek
  • a felépítmény intézménystruktúrája szerinti alrendszerek.

 

 

21: Fülöp Géza: Az információ. Budapest, ELTE BTK, 1996. 105.

22: Tószegi Zsuzsanna: A képi információ. Budapest, OSZK. 1994. 45.

23: Szekfű András: A szervezetek kommunikációjáról. In: Társadalmi kommunikáció. Szerk. Béres I.–Horányi Ö. Budapest, Osiris Kiadó, 1999.