Az ember az egyetlen jelalkotó lény. Létre tudta hozni azokat a jelformákat és rendszereket, amelyek a társadalom megszervezéséhez, működtetéséhez, fejlődéséhez szükségesek voltak.²⁴

A fejlődéssel arányosan nőtt a jelrendszerek száma, egyre nagyobb szerepet töltöttek be a mindennapi életünkben. A kommunikáció formái, folyamatai társadalomhoz és kultúrához egyaránt kapcsolódnak. A kulturális kommunikáció az emberi kommunikáció legfejlettebb formája, a kommunikáció csúcspontja. Nem csupán közlemények, hanem intuitív értékek, üzenetek is megjelennek a kommunikációs folyamatban.

A kommunikáció társadalomra gyakorolt hatása Wiener szerint: „A kommunikáció az a cement, amely a társadalmat egybeforrasztja."²⁵

A társadalmi kommunikáció rendszere, alrendszerei

A társadalmi kommunikációs rendszer alapvető funkciója, hogy a társadalmi tudatformákat (beleértve az egyéni tudatot és a közvéleményt is) alakítsa, formálja és a globális társadalmi követelmények és célok szellemében irányítsa az adott társadalom létezését, a kívánatos irányok szerinti fejlődését.

Egy adott társadalom valamennyi kommunikációs megnyilatkozásainak összességét rendszerbe lehet foglalni. A rendszerképzés alapja, hogy milyen a kommunikáció irányultsága, a felépítmény és eszmerendszer típusa, valamint, hogy mi a kommunikáció tartalma és intenzitása. A humán (pedagógiai, hivatali, nyilvános) kommunikáció a társadalmi tudatra vonatkozó tájékoztatást, ill. befolyásolást célozza, az intézménystruktúra szempontjából pedig a kulturális szférába tartozik.

A társadalmi kommunikációnak három rendszerét különböztették meg:²⁶

A nem formális közvetlen kommunikáció a személyek közötti elsődleges csoportokban jön létre nem intézményesített keretek között. Kölcsönösségen alapul. A primitív társadalmak kizárólagos kommunikációs formája, a népi kultúra jellemző kerete.

Közvetlen jellegű személyes érintkezések során a közleményeket a befogadók közvetlen jelenlétében alkotják vagy ismétlik meg intézményesített formában. Az átadókat és vevőket összekapcsoló viszonyok formalizáltak, szerepük formálisan rögzített, aszimmetrikus jellegű. Az adó-vevő szerep nem cserélődik fel. Az adó szerep speciális szaktudáshoz (pl. előadói) tevékenységhez kötött. A befogadók nem igényelnek szakképzettséget. A folyamata általában nem tartós. Egyes intézmények (iskola, rendszeres tanfolyamok) a vevők szerepeit többé-kevésbé formalizálják.

Az adó és vevő közötti közvetett jellegű társadalmi kapcsolatok kommunikációs jellemzője, hogy a rendszer az adó, közlő oldaláról formalizált, centralizált szervezetű, míg az információ befogadása területén nincs formalizáció, hanem tetszőlegesség és szabadság van. Ennek a rendszernek jelentős, de nem egyetlen változata a tömegkommunikációs tevékenységekhez kapcsolódik.

A humán kommunikációt irányultsága szerint két nagy csoportra oszthatjuk: közvetlen és közvetett kommunikációra.

 

 

24: Fülöp Géza: Az információ. Budapest, ELTE BTK, 1996. 89.

25: Wiener, N.: The Human Use of Human Beings. London, 1954. Idézi: Fülöp Géza (1996) i. m.