3.6. A kommunikáció médiumai (eszközei és közegei)
Minden kommunikációhoz közegek, eszközök kellenek. Az állatvilágban a természetes (föld, víz, levegő) anyagok a közegek, a humán kommunikációban már megjelennek a mesterségesen előállított közegek, anyagok. Ezeket áltatában médiumoknak nevezik, és csak rendszerszerűen definiálhatók.
A médium kifejezés értelmezései
A szóbeli információ tartós rögzítése megoldódott az írás és a könyvnyomtatás feltalálásával, a képi információkat a fényképezés, mozgófilm, képmagnó rögzíti, a hang tárolására pedig megalkották a hanglemezt, a mágneses hangszalagot.
Média: A média fogalma a sajtótörténet egy meghatározott szakaszában - a tömegtermelés kialakulásával párhuzamosan a tömeglapok megjelenésének, illetve az elektronikus sajtóformák elterjedésének időszakában - kialakult, a tömegkommunikáció eszközrendszereként intézményesült sajtóformák gyűjtőneve. A média a tömegkommunikációs eszközök és intézmények összessége.32
Más esetben a média szűkebb - az egyedi információhordozó és -megjelenítő - értelmezését használják. A multimédia-alkalmazásban megjelenő médiaelemek: szövegek, szimbólumok, ikonok, logók, emblémák, piktogramok, fotók, a vektorgrafikus képek, a háromdimenziós ábrák, animációs képek és videóbejátszások (mozgóképek) valamint a beszéd, zene és az effektusok alkotják. Napjainkban a gyerekek és felnőttek is egyre többet kerülnek kapcsolatba a tömegkommunikációs eszközökkel. Ezek életvezetési modelleket, konfliktuskezelési stratégiákat, stílusmintákat közvetítenek, és az ismeretanyag mediális úton formálja személyiséget.
10. kép: Médiakommunikációs változatok
A médiapedagógia a médiumok (elsősorban a tömegkommunikációs eszközök) társadalmi - ezen belül az oktató- és nevelőmunkára gyakorolt - hatásával foglalkozik. Fel kell készíteni az újabb generációkat a médiumok természetének és hatásának megismerésére, és ezek tudatos (szelektív) használatára. A tanulókban ki kell bontakoztatni a tudatos és konstruktív médiumhasználatot, ki kell alakítani a közlési eszközök felelősségteljes és értékorientált, a műalkotások befogadásának és élvezetének, a médiumokkal való információszerzésnek és önkifejezésnek a készségét, hogy a fiatalok egyenrangú tagjai lehessenek a kommunikációs társadalomnak.
A telekommunikáció
A telekommunikáció (távközlés) fogalmán az egymástól távol lévő - halló- és látótávolságon kívüli - személyek közötti közlési formát értjük. Rendszerint a személyes közlés keskenysávú (narrow) csatornájaként fogjuk fel, de a tömegkommunikációs eszközök sem léteznének a távolságot áthidaló médiumok nélkül.
A technika mai állása már azt is lehetővé teszi, hogy egyszerre láthassuk és hallhassuk kommunikációs partnerünket. Közléseink személyes csatornája ez, mely lehetővé teszi, hogy meghatározott felek közötti információcsere történjen. Az üzenetnek mindig konkrét címzettje van. Jellemzője a kommunikáló felek közötti sűrű szerepcsere.
A tömegkommunikáció
A tömegkommunikáció egyike a manapság a legszélesebb értelemben használt fogalmaknak. Igen nehéz olyan meghatározást adni, amely tudományosan jól megalapozott. Ami a nehézséget jelenti az a tömegkommunikáció tér-időbeli, valamint a technológiai változatosságából adódik. A tömegkommunikáció során közléseink intézményes formában, nyilvánosan terjesztett eszközök (médiumok) útján, rendszerint egyirányú formában (visszacsatolás csak a számítógépes rendszerekkel jelent meg), jutnak el nagy tömeghez.
A tömegkommunikáció leginkább abban különbözik a kommunikáció más szintjétől és formáitól, hogy itt az alapvető alanyok a társadalmi egységek (rétegek, osztályok) teljesen meghatározott típusai. A társadalom mint szervezett tömeg jelenik meg. A tömegkommunikáció során a kommunikáció - a személyeshez képest - kevésbé változatos, továbbá a visszacsatolási lehetőség igen kicsi. A tömegkommunikáció során a kommunikátor bizonytalan abban, hogy az üzenet eljut-e a befogadóhoz, tudja-e dekódolni a befogadó szándéka szerint a hozzá küldött üzenetet, tudja-e kellően motiválni, cselekvésre késztetni a befogadót.
A tömegkommunikáció változóban van. Komenczi (2009) így ír erről: „A világháló potenciálisan a Föld minden lakójára kiterjeszti a globális kommunikáció lehetőségét. A faluhasonlatnál maradva: bárhová, bármikor beszólhatunk, bárkivel beszélhetünk, és bárhová benézhetünk; bárhonnan vásárolhatunk, elvileg bármelyik munkaadónak dolgozhatunk és bárkinek a munkáját igénybe vehetjük anélkül, hogy otthonunkból ki kellene lépnünk. Érdeklődésünk, igényeink és szükségleteink, személyes preferenciáink szerint kapcsolódhatunk közösségekhez, amelyeknek tagjai a Földön szétszórva, bárhol élhetnek."33
A tömegkommunikációt valamely társadalmi, sőt formális szervezet kezdeményezi, nem intézményes tömegkommunikáció nem is létezik. A tömegkommunikáció esetében a fő forrás egy kommunikációs szervezet vagy egy intézményesített személy (W. Schramm).
Összességében a tömegkommunikáción a kommunikációnak azt az intézményes megjelenési formáját értjük, amelyben a közlések nyilvánosan terjesztett eszközök (médiumok) útján, indirekt egyoldalú módon, egy diszperz (szétszórt) publikumra (tömegre) irányulnak.34
Olyan közlés, melynek során „...nyilvánosan, technikai terjesztő eszközök segítségével, közvetetten (tehát nem szemtől szembe), egyoldalúan (a közlők és a befogadók sűrű szerepcseréjének lehetősége nélkül) jut el az információ egy diszperz (eltérően együttlévő) közönség számára.35
Mára ez a definíció már nem teljes érvényű. Forgalomba kerültek olyan technikai eszközök, melyek lehetővé teszik a visszajelzést (pl. televízióhoz kapcsolt kamera). Az interaktivitás lehetőségét a multimédia-alkalmazások (vagy pl. az interaktív tévé) teremtik meg a tömegkommunikáció számára.
Az intézményes kommunikáció segítségével befolyásolni lehet az egyéni tudatot, a tömegtudatot és a közvéleményt. Nagyon fontos, hogy a közlemény az emberi szükségletek körébe essék. Szegmentálni, osztályozni, rétegbe szokták sorolni az elérendő személyeket, ill. csoportokat.
A tömegkommunikációs eszközök közé tartoznak a közterületi objektumok, kiállítások, konferenciák, a film, a sajtó, a rádió, a tévé.
32: Gálik Mihály: Médiagazdaságtan 1-2. – Budapest, Aula
Kiadó, 1997. 13.
33: Komenczi Bertalan: Információ ember és társadalom. Eger,
Líceum Kiadó, 2009.
34: Zrinszki L.: A kommunikáció. I. Pécs, JPTE, 1994.
35: Maletzke (1963) Idézi: Forgó. uo.