- Ezt gyűlölöm a legjobban!
És miért forgatja a szemét? És miért üti a kilincset, amíg ki nem lazulnak a szögek? (...)

De mit lehet csinálni Nikodémusz Karajitisszel? Ezt az egy évet kellett volna kihúzni, az érettségiig: de hát megjött Selyem Izabella. (...)

Selyem Izabella tűsarkú cipőben érkezett. Magyarországon a tűsarkú cipőt már a bizományi sem veszi át, csak Selyem Izabella viselte, öntudatos méltósággal. Minden lépésnél belebicsaklott a bokája, ki-be, ki-be, ütemesen, s sovány fenekének félgömbjei követték a bakák hullámzását. Huszonhat-huszonnyolc éves lehetett. Sápadt, majdnem fehérszőke hurkákból épített frizurát hordott, s ezek a hurkák laposak voltak. Mintha kipukkadtak volna menet közben. (...)

- Nem túl erős ebben az iskolában a fegyelem - mondta megrovóan az első napok után, az igazgató jelenlétében. A gyerekek azt sem tudják, mi az, hogy vigyázz... Egyszerűen nem tudnak vigyázzban állni ...

Komolyan közölte. Aggodalmas siránkozással a hangjában.
- Elmagyaráztam nekik, hogy a két lábfej a vigyázzállásban párhuzamos, s kezek oldalvást a combra simulnak s a többi... Kénytelen voltam belekontárkodni az osztályfőnök dolgába... Ilyen nagy gyerekek és mégse! Persze, nemcsak itt ... furcsa, de már a harmadik helyen tapasztalom - fordult vigasztalóan az igazgatóhoz -, baj van az elemi normákkal...

- Kedveském - mondta Hattanti, s hogy ellensúlyozza a szegfűillatot, pipára gyújtott -, nekem vigyázzba állnak. Akár tízszer körbenyalatom velük a padlót, guggolásban... Ha éppen akarom.