A tömegkommunikáció a társadalom kommunikációs folyamatainak - ezeken belül is a köznapi kommunikációnak - egyik sajátos formája, amely a személyes és a csoportközi kommunikációtól is viszonylag tisztán megkülönböztethető. Legfontosabb jellegzetességei: a tömegesség, a heterogenitás és a technikai közvetítettség. A tömegkommunikáció szervezetei:

- az információgyűjtő: hírügynökségek, tudósítók, hálózatok

- feldolgozó: szerkesztőségek, stúdiók

- Ennek során az információkból közlemények lesznek. A közlemények változatai lehetnek politikai, ismeretterjesztő, szórakoztató és reklámműsorok. Összességében elmondható, hogy a bemenő jelek, az információk új ismeretet, a kimenő jelek (közlemények) pedig már - sajátos szűrőn átjutva -sok redundanciát tartalmazhatnak.

- a kisugárzó rendszer a technikai szerkesztőség, stúdió, adóállomás Itt már nem módosul az üzenet, legfeljebb zajossá válhat.

5. kép: A tömegkommunikáció rendszere

A média a körülöttünk történő események végtelen információhalmazából válogat. A tartalomcsomagokat a médiarendszer csatornáin - kapuin - keresztül eresztik ki a piacra. A fogyasztó különféle tartalmú termékek közül választhat. A kínálatban van közszolgálati, kereskedelmi szempontok szerint készített híregyveleg, hordozóját-közvetítőjét tekintve írott és elektronikus, sajtó, rádió, tévé, internet, mobilalapú szolgáltatás. Komenczi így ír erről:

„Az elektromágneses hullámokra épülő tömegkommunikáció első korszaka a rádióhoz kapcsolódik. Bár az új, vezeték nélküli hírközlési technológia kifejlesztésének úttörői távíróról beszéltek (drótnélküli távíró, szikratávíró) hamarosan nyilvánvaló volt, hogy az egész társadalomra kiható kommunikációs áttörést a hangátvitel fogja jelenteni. A rádió volt az első olyan eszköz, amely egyidőben képes nagy embertömegekhez szólni, úgy, hogy mindenki megérti az elhangzottakat (a beszédértés - eltérően az olvasni tudástól - minden normális körülmények között felnőtt ember természetes adottsága, a siketeket kivéve). A rádió tette először lehetővé, hogy alkalmanként egy egész nemzethez, illetve azonos nyelvi kultúrához tartozó emberek együtt rezdülő információs közösséggé formálódjanak. A rádió volt csaknem fél évszázadig a meghatározó tömegkommunikációs eszköz. [...] Mára a televízió átvette a rádiótól a csúcsmédium szerepét."¹²

Valójában napjainkban a televíziózás is nagy változás előtt áll, hiszen világháló révén, ma már nem csak a nappali szobában elhelyezett televíziókészülék előtt tudunk (háttér) televíziózni, hanem akár on-line vagy mobiltelefonunk segítségével is.

12: Komenczi Bertalan: Információ ember és társadalom. Líceum Kiadó, Eger, 2009.