3.2. Az interperszonális kommunikáció

A közvetlen emberi kommunikáció megközelítési módjában az interakció és a kommunikáció két külön jelenségszintként szerepel, amely ugyan sok pontban fedi egymást, vagy azonos, mégis igen fontos különbségeket is mutat. Így például az interakció fogalmának szinte szükségszerű tartozéka a kölcsönhatás, a megfelelő viszontválasz. Az interakció továbbá magában foglal mindenféle cselekvéses megnyilvánulást, nem csak a kommunikációs csatornák működését. Az interaktív kommunikáció latin eredetű kifejezés, mely kölcsönhatást, kölcsönös közlést jelent. Két vagy több szereplő olyan kommunikációs helyzete, amelyben minden résztvevőnek lehetősége van üzenetet küldeni, a többiektől jövőket felfogni, és azokra válaszolni. Az interakció lehet személyközi (interperszonális) és ember-gép (számítógép) közötti egyaránt. A kölcsönhatásban álló felek kölcsönösen értelmezik egymás viselkedését, és ebből a tudatból kiindulva reagálnak egymásra. A mindennapi viselkedések jó részét kölcsönhatások, elvárások vezérlik. A kölcsönhatást befolyásolja az önmagunkról alkotott kép (énkép) és a másikról kialakított kép (impresszió, előítélet, hírnév) is. A kommunikációban a minőség is fontos, mert az egyén - a szervezet alkalmazkodásának érdekében - hasznosítja ezeket az információkat is. Kommunikációkutatásokban különös jelentőséget tulajdonítanak a visszajelzéseknek (feed-back). Testünk minden részével folyamatosan minősítjük a közleményeket, üzeneteket. Ezeknek fontossági súlyuk van. A beszéd közbeni visszajelzések során szükségünk van annak észlelésére, hogyan reagál szavainkra a hallgatóság, hogy ennek megfelelően módosíthassuk mondanivalónkat. Tudnunk kell, érti-e a hallgatóság, amit mondunk, elhiszi-e, meglepődik vagy unatkozik, egyetért-e velünk vagy sem, kellemesen vagy kellemetlenül érzi magát. Ezt az információt megadhatja a hallgatóság arcának, különösen a szemöldökének és szájszegletének állása.

 


1. kép: A személyközi (interperszonális) kommunikáció


A kommunikáció jelenségeinek közös összetevői vannak, melyek minden rendszerre érvényesek (közlő fél, befogadó, hír vagy közléstartalom, a közlés formai sajátossága vagy jelrendszere: a kód, a kód elemi egysége: a jel, a csatorna). Ezek egyben a kommunikációelmélet alapfogalmai. Az információs lánc elemei Shannon - aki a hírközlési modellt alkotta meg - alapján:

1. Információforrás: valamilyen energia állapotváltozást hordozó jelenség vagy személy, aki üzenettartalommal rendelkezik.

2. Adó/kódoló: a forrás üzeneteinek, szimbólumsorozatainak megfelelteti a csatorna jelsorozatát, jelhalmazát, jelfolyamatát és a csatorna bemenetéhez juttatja el.

3. Csatorna: a jeleket közvetítő közeg. A fizikai közeg számára adekvát energiaállapotú jeleket képes közvetíteni. Térben, időben elkülönülő helyek között jelsorozatok, jelhalmazok, jelfolyamatok átvitelére alkalmas médium.

4. Vevő/dekódoló: a csatorna kimenetén megjelenő jelekkel állítja vissza az eredeti üzenetet, olyan formába, amit a rendeltetési hely észlelni tud.

5. Címzett: a rendeltetési hely, az üzenet címzettje, a forrás által kibocsátott üzenetet észleli.

6. A zaj: a nem tervezett torzulás a kommunikációs folyamatban.