1. A mediális, közvetett - közvetített kommunikáció

Az információátadás során a beszélő és a hallgató nem minden esetben van közvetlen kapcsolatban egymással. Ezért nevezik ezt a formát közvetett közlésnek. Az interperszonális kommunikáció esetében a levegő - mint természeti anyag - az információhordozó médium. Egy párbeszéd résztvevői azonban távol lehetnek térben és/vagy időben egymástól. Ilyenkor a kommunikáció közvetetté válik, s lebonyolításához mesterséges csatornákra van szükség. Manapság a kommunikatívnak tekintett jelenségek nem csupán személyközi, hanem egyúttal közvetített, mediatizált jelenségek is. A közvetített kommunikáció, a „mediated communication" az ezredfordulón élő ember viselkedésének része. Ide tartozik minden emberi kommunikáció, kivéve a szemtől szembe társalgást. A közvetített kommunikáció határát a technikai közvetítettségnél szoktuk meghúzni. Ebbe a szférába tartoznak a tér legyőzésére és az idő befogására szolgáló eszköz­együttesek; a kézírástól és a nyomtatott médiumoktól kezdve az elektronikus médiumukon keresztül a multimédiás - ma már hálózatokkal is megvalósított - nyílt rendszereket is magába foglaló, a számítógéppel közvetített (mediált) kommunikációig.

A médium szó jelentése: „...a közbülső helyen található általános közeg, közvetítő elem (l. a mediális kommunikáció modellje)

A médium szó értelmezései: közvetítő elem, információknak - beszéd, mozdulatok, arckifejezések - nyomtatott vagy elektronikus formában történő tárolására, továbbadására és megjelenítésére szolgál. Általában médiumnak nevezzük az információk tárolására, terjesztésére és bemutatására szolgáló eszközöket. Példák erre a beszéd, a zene, a nyomtatott szöveg, a grafika, a kép, valamint a mozgókép. Ezen felfogás szerint akár a földet, vizet vagy a levegőt is tekinthetjük médiumnak.

Média: A média fogalmán egyrészt a tömegkommunikáció eszközeit és intézményeit értjük. Ide soroljuk a nyomtatott és az elektronikus (rádió, a televízió, a mozi, a videó, tévé stb.) változatokat.

A média fogalma a sajtótörténet egy meghatározott szakaszában - a tömegtermelés kialakulásával párhuzamosan a tömeglapok megjelenésének, illetve az elektronikus sajtóformák elterjedésének időszakában - kialakult, a tömegkommunikáció eszközrendszereként intézményesült sajtóformák gyűjtőneve. Egy másik felfogás szerint: „Médiának tekintünk minden olyan kommunikációs rendszert, amely lehetővé teszi, hogy egy társadalom betöltse három létfontosságú funkcióját: a megőrzést, az üzenetek és a különböző tudásformák távolsági kommunikációját és végül a különböző politikai és kulturális tudástartalmak reaktualizálását."⁵

McLuhan médiumfelfogása szerint közlési eszköz minden olyan dolog, amely az emberi tevékenységek és társulások méretét, illetve formáját alakítja és ellenőrzi, s ebből következik, hogy kommunikációs médiumként kezel minden emberi terméket: a hardvereket - a fizikailag előállított tárgyakat - éppúgy, mint a szoftvereket - az eszméket és gondolatokat.

E gondolatmenet szerint a kultúra alakítására nézve mindig csupán a domináns, kommunikációt közvetítő médium - tehát az ember valamely szervének meghosszabbítása révén kialakított technikai eszköz - természete a lényeges, méghozzá abból a szempontból, hogy használójának hány érzékszervére és pontosan mely érzékszerveire hat. McLuhan szerint „a médiumok nem csupán termékei az embernek, hanem bizonyos értelemben azonosak is vele: testének kiterjesztései - abban az értelemben, ahogyan például a kerék a láb, vagy a ruha a bőr meghosszabbítása. A szerző érvelése szerint a túlélés érdekében, a fizikai és a társadalmi környezetből ránk zúduló ingertömeggel szembeni „lökhárító" szerepének betöltésére szánva terjesztjük ki szerveinket a térben.⁶

Barbier - LaveNir összegzése szerint: „...médiának tekinthetünk minden társadalmilag létrejött kommunikációs struktúrát, sőt a definíciót kiterjesztve, médiának nevezzük e struktúrák hordozóit."⁷

A médiakommunikáció egy olyan szerkezetet jelöl, ahol a közlési folyamat közvetítetté válik. Ebben az értelemben túlléphetünk az idő és a tér korlátain, azaz a távolságot és az időt legyőzve tér és időutazást végezhetünk.

A kommunikációnak az a fajtája, ahol a befogadó nem közvetlenül van (tér- és/vagy időbeli eltolással) kapcsolatban a kibocsátóval, hanem az általa előállított, továbbított üzenettel közvetettviszonyban áll, mediális kommunikációnak nevezzük.

 

A médiakommunikáció során valamilyen teret és/vagy időt áthidaló médium segítségével kommunikálunk. A modell két végpontján az üzenet kibocsátója, illetve a befogadója helyezkedik el. A két elem között található a kódoló, illetve a dekódoló elem, amelyek az üzeneteket valamilyen szimbolikus formába burkolja, illetve kibontja. A központi helyen az üzenet található, melyet valamilyen médium (közvetítő, tároló, megjelenítő) hordoz. A médium ezekben az esetekben többet jelent a fizikai vagy kémiai vagy biológiai kommunikációs csatornánál. Talán jelenti ezt is, de a médium mindenekelőtt intézmény(rendszer), amely előzetesen rögzített módon működik, esetenként döntések születnek benne és így tovább. A médiumokon keresztüli hatás - benne a szó és látvány adagolása - nem új, legfeljebb mi kaptuk meg néhány évtizede azt a lehetőséget, hogy eszközöket, technikát is használjunk hozzá. E használat, bár egy parányit néha kicsinyített az ember szerepéből, de ugyanakkor meg is növelte azt, hiszen nem kettőhöz, háromhoz, öthöz szólhat, mint az ősember vagy az előember, vagy néhány tízezerhez, mint a rómaiak, vagy százezerhez, hanem tízmilliókhoz is eljuthat az üzenet.

„A kommunikáció története a tér és idő legyőzésének története; az időt két irányban is le kellett győzni: az információkat egyre gyorsabban átadni és egyre tartósabban rögzítni."⁸

A tartós rögzítést az évszázadok folyamán megoldódott a különböző találmányok, felfedezések segítségével. A szóbeli információ tartós rögzítése megoldódott az írás és a könyvnyomtatás feltalálásával, a képi információkat a fényképezés, mozgófilm, képmagnó rögzíti. A hang rögzítésére pedig megalkották a hanglemezt, mágneses hangszalagot.

5: Barbier, Fréderic - Lavenir, Catherine Bertho: A média története : Diderot-tól az internetig. Osiris Kiadó, Budapest, 2004. 402.

6: Varga Barbara: Manuel Castells és a Mcluhan-Galaxis halála

In: http://www.c3.hu/~jelkep/JK992/barbara/barbara.htm

7: Barbier, Fréderic - Lavenir, Catherine Bertho: i.m. 13.

8: Fülöp Géza: Ember és információ. 2. átdolg. kiad. Múzsák Kiadó, Budapest, 1984. 50.