A hagyományos médiumok az utóbbi években a digitalizáció révén konvergálnak, közelítenek egymáshoz. Az egyes médiumok közötti határok elmosódnak, az eddig különálló médiumok összeolvadva, multimédia termékek formájában új minőséget hoznak létre. A technológiák, a szolgáltatások és a piacok vonatkozásában egyaránt. A folyamat legnyilvánvalóbb példája az Internet, amely lényegében egymással távközlési úton összekötött számítógépekből áll és a kommunikációs szolgáltatások széles körét teszi elérhetővé. A konvergencia az informatika, a távközlés és a média egyre szorosabb összefonódását jelenti, tehát az jelenség, amelynek során a tele- és a tömegkommunikációt áthatja a számítógépes vezérlés.

Az Európai Unió Bizottsága a távközlési, média- és információtechnológiai szektorok konvergenciájáról és ennek szabályozási kihatásairól szóló Zöld Könyve szerint a konvergencia „különböző hálózati platformok azon képessége, hogy alapvetően hasonló szolgáltatási fajtákat hordozzanak", illetve „olyan fogyasztói eszközök összefonódása, mint például telefon, televízió, és személyi számítógép".

Azzal, hogy a korábban elkülönült kommunikációs infrastruktúrák - a hálózatok és a felhasználói eszközök - átjárhatóvá válnak, összemosódnak az egyéni és a nyilvános kommunikációt biztosító szolgáltatások, valamint vállalati fúziókon és szövetségeken keresztül összeolvadnak a különböző információs és kommunikációs piacok.

15. Hivatkozás: A törzsanyagot kiegészítő források
URL: http://wp.akti.hu/?page_id=253

Milyen lehetőségei, távlatai és sorompói vannak az új kommunikációs technikák elterjedésének? Fennmarad-e a komputeres technikák exponenciális növekedése, vagy a korlátozottabb anyagi és kulturális erőforrásokkal rendelkező rétegek felé haladva lelassulnak terjedésének folyamatai?

16. Hivatkozás: A törzsanyagot kiegészítő források
URL: http://www.mediakutato.hu/cikk/2001_02_nyar/01_demokratikus_ujsagiras/07.html

A nézők, különösen a fogyasztásra hangoltak, rengeteg műsorból válogathatnak. Ez a decentralizációs folyamat bizonyos szinten kétségkívül növeli a versenyt. A kereskedelmi alapon nyugvó televíziózás egyre inkább háttérbe szorítja a közszolgálatit, a szórakozás a politikát. A kommunikációs társaságok, intézmények, műfajok, műsorok versenyeznek a közönségért, hiszen a reklámozó cégek a közönség nagyságától függően fizetnek.

A televíziózásra fordított idő részben a sokrétű szórakozást nyújtó kínálat hatására számos országban növekszik, mégsem képes megakadályozni a közönség fragmen­tálódásának folyamatát. E. M. Noam[1] a tömegkommunikáció korszakának három stádiumát különböztette meg:

a) A limitált tömegkommunikáció időszakában a közös élményt adó kevés tömegkommunikációs eszközre irányul mindenki figyelme. A fő áramot a nyomtatott média, könyv, újság, a művészetközvetítés (festmény, zene, film) képezik 1:n típusú arhitektúrában.

b) A sokcsatornás médiát a globális és a sok országos tv és rádiócsatorna következtében kialakult széttöredezett közönség jellemzi, melynek következtében megoszlik a figyelem, megszűnik a közös médiaélmény

c) A kiber-média esetében a kommunikációs eszközök száma megnőtt és interaktívvá vált (pl. telefon, levél, email). A közvetlen (élőbeszéd, telefon kapcsolat, levelezés (1:1) típusú arhitektúrák az azonnali üzenetküldők révén megváltoznak a bekapcsolható csoportok méretei (one to one, p2p). Az üzenőfalak révén az egy a sokhoz (one to many, 1:n), a levelezőlisták révén a sok a sokhoz (Many to many Many n:n), valamint az egy a sokhoz (például n:1) petíció típusú kommunikációs architektúrák alakultak ki.

Az eszközökkel történő kommunikáció P2D (peer2device) alakzata, személy-eszköz személy (p2d2p, peer2device2peer), majd személy-eszköz-közösség P2D2C (peer-2-device-2- community) arhitektúrájúvá változott.

A fenti fejlődési irány ellenére kérdéses, hogy a decentralizáció mértékét megfelelően jellemzi-e a csatornák számának növekedése és az ennek nyomán kialakuló fragmentálódás. A közönség felaprózódásában végbement átalakulások a termelési és a médiapiaci oldalon érvényesülő folyamatokkal együtt értelmezhetők. A hatalmas, sokszor ágazatok egész sorára kiterjedő médiabirodalmak kiépülése a multimédia korszakában is folytatódik. Egyelőre nem tudhatjuk, hogy most már sok csatornán keresztül nézhetjük nagyjából ugyanazt, vagy a csatornák számának növekedésével a többszólamúság irányába mutató, közönségspecifikusabb üzenetrendszerek alakulnak-e ki.

Az újmédiumok a kommunikációs folyamatokat interaktívvá teszik. Az információk egyirányú áramlása a tömegkommunikáció Achilles-sarka volt sokáig. A tömegkommunikáció nagy korlátja, korábban nem tette lehetővé a „kétoldalú kommunikációt", a közönség „visszabeszélését", sőt a visszajelzésnek is igen korlátozottak az eszközei, feltételei. A rádió vagy a tévé közönsége tartósan befogadói szerepkörre van kárhoztatva. Aktivitásuk csaknem kimerült a készülék be- és kikapcsolásában, illetve abban, hogy mennyire hullámzó érdeklődéssel és szelektivitással fogadják be a műsort. Az Internet a legkülönbözőbb közönségnagyságok között képes kontaktust létrehozni. A kommunikáció szereplője lehet két személy vagy a széles nyilvánosság. A hálózat tagjainak kommunikációs nyitottsága javítja a kontaktusteremtés esélyeit.

Növeli a társadalom kommunikációs kapcsolatainak sűrűségét, hogy a hálózaton keresztül viszonylag könnyű a speciális érdeklődésű, azonos foglalkozású vagy szenvedélyű emberek kapcsolatfelvételi lehetősége.

A technikai eszközök által létrejövő kommunikációs kultúra rendkívül megnövelheti a kapcsolatfelvételek kialakulását. Így földrajzilag szétszórt, egymástól távol élő, de érdeklődési irányukat tekintve egymáshoz közel álló emberek válhatnak interakciós közösségek tagjává.

17. Hivatkozás: A törzsanyagot kiegészítő források
URL: http://hetilap.hetek.hu/index.php?cikk=6560

18. A törzsanyagot kiegészítő források
URL: http://hu.wikipedia.org/wiki/America_Online

A kiber-média periódusát megelőző kommunikációelméleti kézikönyvek a személyes és a tömegkommunikáció típusainak éles szembeállítására törekedtek. A komputer közvetítette kommunikáció fokozatos térhódításával e két típus között elmosódnak a határok, hiszen a hálózaton zajló kommunikációk egyes ismérvek szerint a személyes kommunikációhoz, mások szerint a tömegkommunikációhoz állnak közel.

19. A törzsanyagot kiegészítő források
URL: http://www.it.uu.se/edu/course/homepage/hcinet/ht04/lectures/lecture7/