A médiában közvetlen közelről figyelhetjük meg, nézhetjük végig az erőszakot, a gyilkosságot. A kegyetlenség, az agresszió állandó látványa sajnos megszokottá válik, eltompítja érzelmi reakcióinkat. Ma már egy jó akciófilmhez nem elég az, hogy valakit csak úgy „simán" lelőnek. Robbantás kell, üldözés és rengeteg vér, látvány. Talán az erre való igény is mutatja ezt a fajta érzelmi elfásulást.

A tévéerőszak magában foglalja a hírekben, tudósításokban, riportokban valamint a rendőrségi hírekben látható háborús és egyéb szörnyűségeket, és az akció-, bűnügyi és horrorfilmeket is. Érdekes módon azonban a természeti és emberi katasztrófák bemutatása nem számít erőszaknak. Ha azt a szót halljuk, hogy tévéerőszak, a „kardozós-lövöl­dözős" filmek és a rendőrségi hírek, riportok jutnak eszünkbe.

Az erőszak elburjánzását a modern korban az ábrázolással szembeni nagyobb engedékenység jeleként értékeljük. Vagyis napjainkban is más-más kritériumokat használunk az erőszak és az erőszak ábrázolásának megítélésében, de... „a korlátozás elsősorban az erőszak mindennapi gyakorlása ellen irányul, míg az erőszak ábrázolásának megítélésében a társadalom sokkal engedékenyebb, mint korábban volt."⁹¹

A televíziós erőszak hatására irányuló kutatások három kategóriába sorolhatók.

1) Az első kategóriába azok a kísérletek tartoznak, amelyek azt vizsgálták, hogy a filmes erőszak kivált-e valamilyen utánzó magatartást. 1963-ban Albert Bandura amerikai kutató és munkatársai óvodáskorú gyerekeket vizsgáltak ebből a szempontból.

2) A második kategóriában a kutatások arra irányulnak, hogy a filmben látott erőszak milyen érzelmi reakciókat vált ki a nézőkből. Ezek a kutatások arra keresték a választ, hogy az erőszakos filmek nézése okozhat-e agresszivitásnövekedést, kiválthat-e szorongást vagy fásultságot.

Frydman⁹², a Mons-Hainaut-i Egyetem professzora és munkatársai 1980-tól óvodások, általános iskolások és középiskolások részvételével végzett vizsgálatokat a filmezett erőszak hatásairól. A kísérletek kimutatták, hogy az erőszakos filmek jelentősen fokozzák a gyerekek és serdülők fizikális és verbális agresszióját, legalábbis rövid távon. Bebizonyosodott, hogy a film megbeszélése vagy a gyerekek felkészítése az erőszakos jelenetekre segíti a feldolgozást a gyerekek számára, csökkenti a felgyülemlett feszültséget, és így az agresszív viselkedés is enyhült. Sok más kutatóhoz hasonlóan (pl. A. H. Stein és L. K. Friedrich, 1972; W. D. Wells, 1973) tapasztalták, hogy az eredetileg agresszívebb gyerekek jobban reagálnak a filmben vetített erőszakra. Tehát megállapítható, hogy a néző lelki, pszichológiai állapotától is függ a televíziós erőszak kiváltotta esetleges hatás.

Kutatási eredmények igazolják, hogy az agresszívebb gyerekek több erőszakos filmet néznek, és az agresszív tartalmú műsorok kedveltsége fordítottan arányos az intelligenciával.

Fontos felhívni a figyelmet arra is, hogy az agresszív viselkedés kialakulásáért nem a média tehető egyértelműen felelőssé: az egyén külső környezete, a nevelés, a családi anyagi körülményei is szerepet játszanak ebben. Ahogy Ranschburg fogalmaz „a televízió hatását mindig abban a viszonyrendszerben kell elemeznünk, amelyben a gyermek él."⁹³

A nagy mennyiségű erőszak látványa szorongást válthat ki a nézőben, mivel nem tudja magát függetleníteni a film hatásától, csak passzív szemlélője annak, nem tudja pontosan kideríteni az erőszak okait, nem tud beleavatkozni, hogy megszüntesse azt. Ezt a félelmet, feszültséget nem tudja még a felnőtt ember sem mindig feldolgozni, a gyermekben pedig még intenzívebben dolgozik tovább a szorongás, félelem. Vetró Ágnes számol be A televízió veszélyei című cikkében⁹⁴ vizsgálatának eredményeiről.

3) A kutatások harmadik csoportjában a szakemberek a katarziselmé­let jelentőségét vizsgálták. Feshbach és Singer, két amerikai kutató álláspontja szerint az erőszakos tartalmú filmek nézése közben a néző a hőssel együtt átéli az agressziót, és így megszabadul saját agresszivitásától, „kiégeti" magából azt.

A témában végzett számos kutatás nem bizonyította, hogy az erőszakos tartalmú filmek hatására csökkenne a néző agresszivitása, a szakemberek többsége ma már nem fogadja el a katarziselméletet.