E fejezet a kommunikációkutatás önállósodását követő korszakot mutatja be. Rávilágítok, hogy a kommunikációelméletben az 1960-as években a különböző magyarázatok és megoldási modellek váltogatták egymást. Bemutatom Gerbner nézetét, mely szerint a befogadó teljesen ki van szolgáltatva a tömegkommunikációnak. Ismertetem, hogy a mai kommunikációkutatásra hatottak a strukturalista iskolák. Az 1970-es években  a schrammi hagyomány mellett feltűnt egy-egy társadalmi és kritikai irány (pl. Gerbner, Gross és Melody 1973, Schiller 1973). Ezek után felhívom a figyelmet az 1980-as évekbeli média hatásainak vizsgálatára, különös tekintettel a tömegkommunikáció és a televízió hatásaira. Bemutatom az új kommunikációs technikákat és a hálózati globalizáció és a médiakonvergencia jellemzőit. Ezek után bepillanthat a virtuális valóság és a mesterséges intelligencia világába. Végül a jövőképet mutatom be: a kommunikáció kiteljesedését. A filozófusok a számítógépnek az emberi kommunikáció fejlődésére gyakorolt hatásában két ellentétes folyamatra figyeltek fel. Mi lesz a jövő? Választ kap erre a kérdésre is.