Ez az érzés nem méltó hozzám. Le kell küzdenem. A másik homályos pont, a levél hangja. Ez nem diáklevél volt, többet árul el. A levél hangja szenvedélyes. Azt hiszem, ez az a hang, ami több, mint a diákszerelem. A fiú panaszkodik, követel. Mi van köztük? Valami komoly? Ezt kellene megtudnom. De ezt nem tudhatom meg, csak a fiútól vagy a lánytól.

A harmadik kérdés, amit magamhoz intézek, ebben a füzetben: hogy mi közöm van ehhez? Nem az osztályfőnöknek, hanem nekem. Mi közöm hozzá? Azt hiszem, semmi. A fiú tizennyolc, a lány tizenhét múlt. Már nem gyerekek. Ifjúság. Két hónap múlva érettségiznek, mennek a világba. Mi közöm hozzá? Madár még sok ilyen levelet fog írni, Cserey még sok ilyen levelet fog kapni.

Sok formaság nincsen egy ilyen szerelmes levélben.
A pincér már leszedett, mikor elmentem a vendéglőből. Két óra hosszat jártam. Madár közben bizonyára felvilágosította Csereyt, hogy a levél a kezeim között van. Mit érezhet Cserey? Nagyon odavan? Tisztáznom kellene Cserey szerepét. Lehet, hogy a fiú csak ostromolja. Azt hiszem, így mondják. Valami harag van közöttük. A fiú bocsánatot kér valamiért. Lehet, hogy a leány szerepe ebben az esetben egészen ártatlan. Másrészt jár hozzá, jár a fiúhoz, a szobájára, ezt kimondja a levél. Egy fiatal lány és egy fiatal fiú egyedül egy szobában... Ott sok minden történhet. A fiú ezt írja: "Úgy lesz, ahogy akarod." Kérdés, hogy mit akar a leány.

Madár tehát tudja, hogy "másfelé vadászom". Úgy látszik, nem is vadásztam olyan rossz irányban. Délután felkapaszkodtam a Kálváriára, és megkerestem annak a Kolozsváry Bálintnak a sírját, akiről a levélben említés történik. (...)