- Hogyan, Babuják? - kérdeztem. - Készen van? Ez nagyon helyes, hogy újabban ilyen gyorsan dolgozik.

Babuják nem felelt. Felálltam, lassan lementem a padok közé. Felemeltem Babuják füzetét, aki megkövesedve nézte a kezemet. A füzetet magamhoz vettem, és letettem a katedrára.

- Aki készen van - mondtam -, az beadhatja a dolgozatát.
Öt fej nézett farkasszemet velem. Madár, Puliszka, Frideczky, Babuják.

És Cserey.
Aztán Willimszky. Madár és Neumann lassan kicammogtak a katedra elé, és beadták a füzeteiket. Nem nyitottam fel egyik füzetet sem. A nyitott ablak elé álltam, és néztem az osztályt.

Madár némán nézte Puliszkát. Puliszka Frideczkyt. Frideczky kidagadt szemmel bámulta Babujákot. Cserey nem nézett sehová, a füzete fölé hajolt. Babuják bűntudatosan lehajtotta a fejét. Még néhány perc volt csöngetésig. Az osztály halkan fészkelődni kezdett. A növendékek becsukták a füzeteket, köhögtek, nyújtózkodtak, a lábukkal a padlót súrolták. Sorra jártam a padokat, és beszedtem a füzeteket.

Puliszka ugrott, hogy segítségemre legyen. Ő szokta utánam hozni a tanáriba a füzeteket. Leintettem.

- Hazaviszem a dolgozatokat - ajánlkozott Puliszka.