Tegnap este olvastam a "Herceg, hátha megjön a tél is!" Ezt nem értem egészen, hogy őszin-te legyek, mit akar a herceggel és a téllel, de nagyon szép. Van benne egy vers Amerikáról is. Bébi. Ha olvasod a levelemet, nézz ide. Fogadjunk, ide fogsz nézni. Ha nem békülsz ki, itt hagyok mindent, és elmegyek én is Amerikába. Még van két koronám. Holnapután fog Neumann fizetni meg a két hatodikos bornyú. Az apád is fog fizetni, ez elég rossz nekem. Nem mondhatom neki, hogy ingyen tanítlak? Miért? Ha rozmár megpukkad is, akkor is jeles érett leszek. Most úgyis pukkad, még a vezérdiri miatt. Azért is. Mi baja van velem? Engem mindenki bánt, most te is. Mindenkinek velem van baja. Az anyám írt, hogy beteg. Szegény anyám. Negyvenéves, és most szolgálnia kell. Tudod, milyen rémes ez? Azért tűrök és nyelek. Azért is bocsánatot kérek rozmártól, akármilyen megvadult vén szamár, ha százszor pikkje van reám. Azt írja az anyám, emelt valamit, és most érzi a hasát. Szegény, szegény. Rémes, milyen szegény vagyok. Sír a levélben, hogy húsvétra nem mentem haza. De hát, ha nem mehetek, te tudod. Nem bírom nézni, hogy nincs semmi otthon. Már karácsonyra eladott valamit, egy láncos órát, hogy fát állítson meg a vacsora, hogy olyan legyen, mikor apám élt. Ha apa élne, minden más lenne. Most azt gondoltam, hogy nem volt közönséges ember. Nem tanult, de gondolkozott. Az több. Nem olvasni kell, hanem gondolkomi. Mindig az erdőkben élt, csendes volt, alig beszélt. Rémes ez mind. Szóval, hagyd abba. Elég volt, békülj ki. Te drága. Nem tudok mást mondani neked, te drága. Te olyan drága vagy, ezt te nem is tudod. Délután egészségtan van, gyere el, majd mögéd ülök. Vigyázz, ha olvasod a levelet. Nem bízom rozmárban. Lehet, hogy nem is olyan buta, mint ahogy kinéz. Nem tudok mást mondani neked, te drága. Ez jó szó, drága. Ne röhögj, ha ezt olvasod. Intsél, hogy érted. Délután gyere el. Utána, ha akarod, kimegyünk a Bástyára. Rozmár most úgyis a Kálvária felé vadászik. Eljöhetnél megint hozzám, de nem akarom, mert ma hurkát töltenek, s minden szoba tele van hurkákkal, az én szobám is. Ettől függetlenül se akarom, hogy elgyere. Megint csak az lesz, ami a múltkor. De ha akarod, gyere el. Nem bánom, úgy lesz, ahogy akarod. Gyere el. Vagy gyere ki a sírra. Tudod, hogy melyik, Kolozsváry Bálint, szappanfőző, élt 57 évet. Ez a legbiztosabb. Mindenesetre leadom délután a könyvet. Két sort megjelöltem körömmel. Bébi, drága Bébi. Nem is tudod, milyen szerencsétlen vagyok. Már küldöm, mert háromnegyed."