GYÓGYSZERÉSZ: Pap bűne, ez jó! Magyarul van?
KÁPLÁN: Magyarul.
ISKOLASZÉK (kapkodnak a könyv után).
KÁPLÁN (nem adja).
ORVOS: Vannak benne képek?
ÖREG NAGY (ír, föl sem tekint): És mi van ebben a históriában?
FLÓRA: Egy francia pap szenvedélyes szereleme van benne, egy francia lány iránt, aki viszont szereti. Elégnek mint a fa, elhervadnak, mint a rózsa, beissza őket a föld, mint a napot.
ÖREG NAGY: De lányom, gondolja meg, egy pap...
FLÓRA: A pap is csak ember. Az is szerethet, van hozzá joga.
KÁPLÁN: Joga van, de mi elzárjuk magunkat tőle. Mi és nem más. Ez a könyv pedig piszok, zsidó munka és hazug! (Eldobja a könyvet.)
FLÓRA (fölveszi, gyöngéden összerakja): Szegény, szép, szerelmes könyvem! Én csak egy lány vagyok, a tisztelendő úr ezt jobban tudja, vitatkozni nem merek. Inkább elhiszem, hogy pap, mint ez itt, sohase szeretett. Bocsánatot kérek az alpapságtól.
TANÍTÓ (feláll).
KÁPLÁN (a tanítóhoz): Ön valamit meg akar jegyezni. Kérem, tessék vezesse a tárgyalást, én hallgatok.
ORVOS: Ez hisztéria. Talán meg kellene a kisasszonyt orvosilag vizsgálnom.
ÖREG NAGY: Aki bűnös, az persze mindjárt beteg. Ezek az új irányok, beteg, bolond, nem tehet róla. A főtisztelendő úrnak igaza van. Szabad akarat van.