vissza a témakörhöz feladat

Bródy Sándor: A tanítónő

7. jelenet

Voltak, Öreg Nagy István, Szolgabíró, Káplán, Járásorvos, Törvény-bíró, Gyógyszerész, Bérlő, Tanító.
(A gyerekek énekébe belehangzik egy kettős kopogás. Az ének egyszerre elvágódik. A gyerekek meglepődötten figyelnek. Flóra idegesen emeli föl a fejét. Belép az iskolaszék.)

LÁNYOK: I-s-t-e-n h-o-z-t-a!
SZOLGABÍRÓ: Jó napot!
KÁPLÁN: Dicsértessék!
ÖREG NAGY: Nagy István (Kezet fog, a többi nem. Hátra fordul.)
KÁPLÁN: Kegyurunk. Szíves volt eljönni. Kegyeskedik eljönni dacára nagyarányú elfoglaltságának.
ÖREG NAGY: A tanító kisasszony? Nem szeretem a szegénysorsú szép leányokat, bajt csinálnak a világban. Ha tudtam volna, nem neveztem volna ki.
FLÓRA: (kissé ingerülten): Szabad tudnom, minek köszönhetem a szerencsét?

KÁPLÁN: Mindjárt. A gyerekeknek talán mára szünidőt adunk.
ÖREG NAGY: Nem fognak érte haragudni. (Ötlete támad.) Gyerekek, menjetek a Nagy-udvarba, van jó napszám, ocsút rostálni, tengerit morzsolni...
FLÓRA: Hazamehettek!
LÁNYOK: Kezit csókolom! (Flórának rohannak, csókolják, ahol érik, aztán neki az ajtónak.)
ÖREG NAGY: Nem jókedvből jöttünk.
FLÓRA: Köszönöm az áldozatot.

 

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11