KÁPLÁN: Gyakorlata azt látom, van. Ön raffinált és exaltált.
FLÓRA: Köszönöm.
KÁPLÁN: Ön ellen, huszonkétéves Tóth Flóra, a legöregebb és legsúlyosabb vádak vannak.
SZOLGABÍRÓ: Vallás elleni izgatás.
KÁPLÁN: Vagy ön vezeti a vizsgálatot, vagy én! Ön ittléte egész három hónapja alatt nem gyónt. Ön állást foglalt a katolicizmus ellen. Még mindenféle más izmosok...
SZOLGABÍRÓ: Európai betegségek: feminizmus, szocializmus, idegen nyugati fogalmak, a nemzetközi sajtó...
KÁPLÁN: Ön a pápa őszentségéről is tiszteletlenül nyilatkozott...
FLÓRA: Én, a pápáról? Mi rosszat mondhattam volna egy szentéletű öregemberről:
KÁPLÁN: Éppen azt, hogy öreg és ember.
ÖREG NAGY: Ebben talán van is valami.
BÉRLŐ: Talán én, mint érdekelt fél, amíg ezt tárgyalni tetszik, az iskolát elhagyhatnám.
KÁPLÁN: Mózes hite miatt méltóztatol gondolni? Ez nem vallási kérdés. Különben is tudtommal - amennyire viszonyaid megengedik - tisztelve szereted őszentségét.
BÉRLŐ: Imádom!
FLÓRA: És miért ne én, aki katolikus vagyok. Mindössze csak annyit mondtam a patikus kisasszonynak, aki Johanna, hogy egy Pápa is volt Johanna és vajon nem akar-e ő pápa lenni?
KÁPLÁN (fölmutat egy sárga fűzött könyvet): ÉS ez? Mi ez?
FLÓRA (utána kap): A könyvem... elveszett... kivették a fiókból.
KÁPLÁN: Tudják-e uraim, mi ez? Ez egy Zóla!
ÖREG NAGY: Zóla? Mi az?
KÁPLÁN: Egy erkölcstelen író! Francia ponyva... És ez a legerkölcstelenebb regénye: "Mouret abbé vétke". Egy pap bűne.