ÖREG NAGY: Én is falusi iskolában tanultam. Tudom, mi egy jó tanító kötelessége. hajlítani kell a népeket, mint a fűzfavesszőt, fonni, mint a kalácsot. A rossz tanítók az okai, hogy a napszám miatt nem lehet mán gazdálkodni, megélni. Senyvedünk!.... A kisasszony ellen, - nem tudom, hogy tiszteljem, - vádak vannak. Az urak tudják. Talán el is kezdhetjük. A főúr beteg, hát a főtisztelendő úr fog elnökölni...
BÉRLŐ: A kegyúr lesz a díszelnök...
SZOLGABÍRÓ: Helyes, éljen, éljen! (Elhelyezkednek.)
ÖREG NAGY (kinyitja a bőrtárcát, leveleket kezd olvasni).
FLÓRA (lemegy a katedráról, de előbb tollat, tintát ad az öregnek. Kölcsönös bők.)
KÁPLÁN: Tuza tanító-tanár őr, szíves lesz vezetni a jegyzőkönyvet
TANÍTÓ: Én? Van szerencsém bejelenteni, hogy én mint kartárs, elfogult vagyok.
SZOLGABÍRÓ: Legyen. Szavazata nincs. Üljön le.
KÁPLÁN: Uraim, iskolaszék. Amiért jöttünk, az a tiszta erkölcs.
SZOLGABÍRÓ: Morál.
BÉRLŐ: Morál.
BÍRÓ: Morál.
JÁRÁSORVOS: Morál.
KÁPLÁN: Az államok talpköve a tiszta erkölcs... Meg fogjuk menteni, védeni és biztosítani önnel szemben - kisasszony. Tóth Flóra, polgári iskolára képesített tanítónő, itt ön ellen súlyos panaszok merültek fel. Az iskolaszék ezennel vizsgálatot indít és törvényt ül ön felett. Hány éves ön?
FLÓRA: Huszonkét éves.
KÁPLÁN: Mióta él a népnevelésnek?
FLÓRA: Amióta az eszemet tudom. Az anyám falusi tanítónő, nem voltam még állásban, neki segítettem. Tíz éves korom óta tanítom a parányi gyerekeket.