FLÓRA: És ezt ön mondja, ön mondja és éppen ezek az urak mondják itt, nohát elég volt, önök olyan ostobák...
MIND: Ostobák!
FLÓRA: Hogy még kalandoros se lehetnének. Gazok! Gazok és ostobák. Ostobák ezzel a két kolomposukkal, akik ... Eh, meg vannak döbbenve, hogy elfeledkezem lány voltomról és a szemükbe vágom...
SZOLGABÍRÓ: Mit vág a szemünkbe? Mit merészel? Én vagyok az állam.
KÁPLÁN: Én vagyok az egyház!
BÉRLŐ: Követem, én vagyok a társadalom!
FLÓRA: Nos, hát akkor az állam, az egyház, a társadalom, szemforgató, otromba csaló, az állam, az egyház, a társadalom a testemet akarják. Mit tudom én az önök piszkos vágyait, de mért nem rohantak rám, mért nem kötöztek meg? És ez nem is iskolaszék, ez mészárszék lés az egész bűn és vérbíróság tör-vénytelen, ostoba és aljas! Az írásait és összeszakítom! És összetiprom!
TANÍTÓ: Én is! ÉN is!
ÖREG NAGY: Ez megtébolyodott!
SZOLGABÍRÓ: Bezáratom!
ORVOS: Kidobni!
KÁPLÁN: A szerencsétlen!
TÖRVÉNYBÍRÓ: Elzsuppolni!
BÉRLŐ: Megírni az újságban! (Kavarodás, zaj.)
ÖREG NAGY: Ne ordítsunk uraim, csak egy ordítson: a főtisztelendő úr beszél.
KÁPLÁN: Csak én beszélek. Tisztelt iskolaszék! Az hiszem a további eljárás szükségtelen! Minden rendben van, önként elszállt madarunknak párja is akadt... Együtt fognak repülni.