A film hangosításával már a kezdetektől kísérleteztek. A magyar származású Georges Demeny fotochronogramja a hangformálást képben mutatta. Phonoszkóp 1892-ben egy másik találmányában leírta, hogyan köthetők össze a felvett képek egy fonográffal.

A hangosfilmmel előtérbe kerül a kép és a szó viszonya, a köztük lévő különbség, bár a film sokak szerint soha nem volt meg a szöveg nélkül: a némafilmben a felirat helyettesítette. A betűméret növelése a kiemelt, emelt hangot jelezte. Több hires filmes aggódott azért, hogy a hanggal a film lényege, a színészi játék fog elveszni, Eizenstein attól tartott, hogy a hanggal a valóság illúziója erősödni fog, érdektelenné válik a film. Az aggodalom nam volt alaptalan, mert erősödött a hanggal a színházi hatás, de ez a félelem 1930-45 között eloszlott.