3.4. A többszemélyes, közös befogadás
Ahhoz, hogy sokan láthassanak egy képet, fel kell nagyítani vagy/és meg kell soksorozni és ennek egyik legkézenfekvőbb eszköze a film, módszere a vetítés. A mozi megszületésének és lényegi vonása a film kivetítése, sokszorosítsa.
A film, a mozi előtti próbálkozások mind a mozi valamelyik jellemzőjét alkalmazták. A XVIII. század végéről Robertson „phantasmagoria show59„-ja, „ködfátyolképei és úsztatásai” kivetítve voltak láthatók.
55. ábra: Robertson-féle phantasmagoria show
1866-ban Alois Polanecky „sztereogramm-szalon berendezései” megsokszorozták a befogadók számát. Az 1870-es években August Fuhrman az azonos elven működő Kaiserpanoramát alkotta meg, az elnevezéssel reklámozva vállalkozását (kaiser – császár).
56. ábra: Társas-élményt adó Kaiserpanorama
Említést érdemel még Emile Reynaud 1877-ben megalkotott Praxinoscope-ja, melyet vetítőegységgek egészítve ki sok ember számára tette láthatóvá a mozgóképet.
57. ábra: Praxinoscop mini színházzá és vetítővé alakítva
1879-1882 között E. Reynaud, a praxinoszkópot egyfajta mini színházzá és vetítővé alakította át, így bővitve meg a nézők körét.
59: Phantasmagoria (phantaskop) (Etienne Gaspard Robertson, 1799) A fantazmagória lényege, hogy egy viasszal vagy vízzel átitatott, finom, áttetsző textília mögül vetítettek, s a vetítő közelítésével, távolításával, bonyolult mozgatásával olyan hatást tudtak kelteni, mintha a vetített csontvázak, szellemek közelednének, illetve távolodnának a nézőtől