Az optikai rögzítés 30 éves múltra tekint vissza. Az analóg jelek digitális jelekké és visszaalakításával a 70-es években azért kezdtek foglalkozni, hogy a zenei felvételeket és lejátszásokat tökéletesítsék. Az első 12 inch átmérőjű videót tartalmazó optikai lemez 1978-ban jelent meg - egy órás műsoridővel -, az első kisebb 12 cm átmérőjű optikai lemez 75 percnyi, kiváló minőségű zenei felvétellel 1983-ban került piacra a Sony és a Philips cég közös fejlesztése révén. Csak ezt követően kezdték információtárolásra is használni a lézerlemeznek is nevezett új optikai elven működő tárolót. A tárolt információk típusától függően megkülönböztetünk audio, video és adathordozó CD-ket. Az optikai tárolás a digitális információ írására, olvasására, módosítására a mágnesesség helyett a fényt használja - így a lemez nincs kitéve komoly fizikai igénybevételnek -, melynek során a rendkívül kis tartományok fókuszálását lézerfénnyel valósítják meg. A CD-lemezek a fémes felületre spirálisan felírva apró bemélyedések formájában tartalmazzák az információkat. A forgalomban lévő olvasható CD-kre a gyártás során préselési eljárással rögzítik az információt.

Az optikai rögzítés elvén alapul még a DVD (Digital Video - Versatile-Disc) is, amellyel egy másik fejezetben foglalkozunk.