3.6. A mágneses képrögzítési rendszerek
Mint ismeretes, a videojel nagy sávszélessége miatt valamennyi rendszerben nagy relatív sebességre van szükség a videofej és a szalag között. Napjainkban két nagy rendszer különíthető el az amatőr gyakorlatban. Az egyiket a SONY által kifejlesztett VIDEO-8, illetve Hi8 képviseli. Ezeknél a berendezéseknél a szalagszélesség 8 mm. A V8 és Hi8 szalagtovábbítási sebessége 20,5 mm/s, normál sebességnél (SP), illetve 10,025 mm/s LP sebesség esetén. Utóbbi esetben a felvétel ideje megkétszerezhető, de a minőség romlik. A VHS, a VHS-C és az S-VHS rendszerek közös tulajdonsága, hogy a szalagszélesség és haladási sebesség közös, de a magnóknál alkalmazott fejdob átmérője és a hordozóanyag minősége az S-VHS-nél más, mint az előző kettőnél.
A képmagnetofonok
Az AMPEX 1956-ban mutatta be az első, már gyakorlatban is alkalmazható mágneses képrögzítő berendezését. Természetesen az igény már korábbi, egyidejű a televíziózással. Az 1940-es évek végén a mágneses hangrögzítés technológiáját alkalmazva már megkísérelték a tv-képjel rögzítését, igaz, kevés sikerrel. Az 1956-ban megjelent kvadroplex képrögzítő berendezést 1959-ben egy újabb fejlesztési irány követi. A japán TOSHIBA cég bemutatott egy olyan képrögzítő rendszert, amelynél a szalagon a rögzített mágneses sáv ferdén helyezkedik el úgy, hogy egy sávon egy teljes tévé-félkép elfér. Az 1970-es évek elején megjelent a PHILIPS, majd a SONY kazettás rendszere (írásmód: helikális). Később a 70-es évek második felében megszülettek a többségében még ma is népszerű 1/2"-os kazettás formátumok: a Betamax, VHS, VIDEO-2000 és V8.85
Videoformátumok
Az első típusok 2", majd később 1" szalagszélességgel készültek. Ezek a mai napig érvényes szabványok, a műsorszórásban is megtalálhatók. Közös jellemzőjük, hogy tekercsről tekercsre dolgoznak.
A 3/4"-os videoszalagot általában a kazettás rendszerek használják. Ezt a formátumot elsősorban közhasználatra fejlesztették ki. Ma már a 3/4"-os kazettás rendszer (U-matic) széles körben alkalmazható professzionális célokra, sőt bizonyos változatok a műsorszórás kritériumainak is megfelelnek.
Az 1/2"-os szalag főleg az amatőr célú felhasználásra jelent meg, a képmagnó tömeges elterjedésének időszakában. Az 1990-es évek elejére azonban azt tapasztaljuk, hogy ipari, közművelődési és oktatási területen professzionális felhasználással is találkozunk.
A V8-as formátum (8 mm-es) térhódítása közben (főleg kamerarekorderek) az amatőr jellegű felhasználáson túl jelentkeznek az ipari felhasználási lehetőségek, és ez professzionális paramétereket sejtet. Az 1/4 coll szélességű DVC-szalagra a VHS-rendszernél ismertetett ferdesávos formában történik a jelek felírása csak digitálisan. A fejlődés nemcsak a használt szalagok méretében (szélesség) hozott változást, hanem a szalag, illetve a fejdob egymáshoz viszonyított sebességében és nem utolsó sorban a mágnesezhető bevonat minőségének vonatkozásában is.
85: Hauser Zoltán: Videotechnika: In: Oktatástechnológia (főiskolai jegyzet). Líceum Kiadó, Eger, 1994. 294 –312.