A mágneses rögzítés a huszonegyedik század legmodernebb hangfeljegyzési és visszajátszási eljárása. Működésének elve a mágnesség és az elektromágnesség törvényszerűségein alapul. Lényegi különbség a lemezjátszóhoz képest - amely kezdetben ugyan felvevőként és lejátszóként is működött -, hogy nemcsak előre gyártott hangfelvételek reprodukálására, hanem saját hangfelvételek készítésére is alkalmas. Az Oberlin Smith által 1888-ban közzétett mágneses felvétel elveinek rögzítésével kezdődött el a mágneses rögzítés karrierje, aki egyenleteses sebességgel mozgatott acélhuzalra rögzítette az információt. Az első, gyakorlatban is működő mágneses hangrögzítő készülék alkotója Waldemar Poulsen dán fizikus, aki 1898-ban mutatta be első működő mágneses hangrögzítőjét. A berendezés egy hengerpalást mentén (vö. Edison fonográfja) rögzítette a jeleket immáron már mágneses formában.

A fenti berendezés már a BASF cég szintetikus adathordozójával működött.

A magnó történetéről további információk itt⁸³ olvashatók. (BME WIKI)

Fritz Pfleumer visszatért az egyenletes sebességgel működő információhordozó mozgatás elvéhez, mégpedig oly módon, hogy acélhuzal helyett papír és celluloid csíkot alkalmazott a mágneses réteg „hordozására". A 30-as évektől kezdődően a német BASF cég jóvoltából kezdett elterjedni a szintetikus (plasztik) anyag. A későbbiekben műanyag hordozóra felvitt finomszemcsés vasoxid-port alkalmaztak. 1935-ben a német AEG cég műanyag szalagon mágnesesen rögzíti a hangot. Ma már poliészter alapanyagú szalagon különlegesen kialakított mágneses réteget alkalmaznak. Felvételtechnikai eszközök történetének részletes bemutatása a Recording Technology History⁸⁴ weboldalon tekinthető meg.

A mágneses rögzítés elve

A mágneses rögzítést sokan az analóg rendszerekre értelmezik csupán, de valójában a szalagon történő lineáris digitális rögzítés során is alkalmazzák. Az elvet ezért érdemes megismerni.

A mágneses rögzítés alapelve az a fizikai jelenség, hogy a hangfrekvenciás rezgéseknek megfelelő elektromágneses erőtéringadozások - amelyek az eredeti hanginformációt tartalmazzák - a felvevőfej és a jelhordozó egymással való érintkezése és egymáshoz képest ellentétes irányú elmozdulása révén rögzíthetők. Tehát a fej előtt elhaladó mágnesezhető jelhordozó a hangfrekvenciás feszültséggel keltett erőtér ingadozások hatására átmágneseződik, mágnesessége pedig minden egyes ponton a hangfrekvenciás feszültség nagyságával arányos. A magnószalag mágnesezhető rétege ferromágneses anyag, amelyre jellemző, hogy a mágnesezés megszűnte után is megtartja mágneses állapotát - azaz a felvett és rögzített hangot.

„A rögzített jel lejátszása során a felmágnesezett jelhordozón levő mágneses erőtér ingadozásokat lejátszófej előtt egyenletes sebességgel mozgatva folyamatos feszültség-ingadozást keltenek a lejátszófej tekercsében. A jelhordozó lehet homogén mágnesezhető anyag, pl. acélhuzal, acélkorong stb., vagy pedig inhomogén mágnesezhető felülettel bevont műanyag szalag vagy műanyag korong. Az így előállított feszültségingadozás hasonló az eredetileg felvett hangfrekvenciás feszültségingadozáshoz, tehát megfelelően felerősítve és teljesítménnyé átalakítva hangszórón keresztül ismét hallhatóvá tehető. A mágneses hangrögzítés gyakorlata még több szükséges eljárással kiegészül. Ezek az eljárások (törlés, előmágnesezés, korrekció) a hangrögzítési minőség javítását teszik lehetővé."

A magnetofon

A magnóknál a felvétel készítése és lejátszása a mágneses hangrögzítés elvén alapul.

Felvételkor az elektromos jelek formájában érkező hanginformáció a magnóban a felvevőfejre jut, amely ezt mágneses jellé alakítja át. Az így kialakuló mágneses jelek a felvevőfej résén át kilépnek a fejmagból, és a felvevőfej előtt egyenletes sebességgel futó magnószalag mágnesezhető rétegét felmágnesezik. Ez a felmágnesezés olyan jellegű, hogy az adott időpillanatban a felvevőfej előtt levő magnószalag mágnesezettsége arányos a beérkező hanginformációt tartalmazó elektromos jellel.

A magnószalagok lejátszáskor a felmágnesezett magnószalag a felvételi sebességgel azonos sebességgel halad el a lejátszófej előtt. A lejátszófejben a szalagon tárolt mágneses jelek elektromos áramot indukálnak, amely a fejből elvezethető és felerősítve hangszórón hallhatóvá tehető.

A készülék működését megvalósító egységek:

- a magnószalag egyenletes továbbítását végző futómű

- a beérkező elektromos jel felvételéhez, lejátszásához és a törléshez szükséges elektronika

- a mágneses jelek kibocsátására és letapogatására alkalmas fejegység

- a lejátszott hangfrekvenciás jel hallhatóvá tételét megvalósító teljesítményerősítő

A hangtechnikában használt magnószalagokat megkülönböztethetjük a jelhordozó minősége és anyaga, a teljes vastagság alapján és a szalagtárolási rendszer szerint. A jelhordozó minősége és anyaga alapján megkülönböztetünk:

- feketevas-oxidos vagy vörösvas-oxidos

- krómdioxidos

- vasoxidos-krómdioxidos keverékű, ún. ferrokróm jelhordozót

A teljes vastagság alapján csak az orsós szalagokat különböztetik meg.

- Standard play (47...42 m ,m)

- Long play (36...34 m m)

- Double play (28...25 m m)

- Triple play (20...16 m m)

A szalagtárolási rendszer szerint a következő szalagfajtákat ismerjük:

- orsós szalagok

- Compact Cassette rendszerű szalagok

- Micro Cassette rendszerű szalagok

83: Forrás:

http://p2p-fusion.mokk.bme.hu/w2/index.php/11._magn%C3%B3_t%C3%B6rt%C3%A9nete

84: Forrás: Recording Technology History

URL: http://history.sandiego.edu/gen/recording/tape.html