A szilárdtest meghajtók (Solid State Drives - SSD) félvezetőkkel megvalósított mozgó alkatrészek nélküli adattárak, melyek a félvezetőkön belüli elektromágneses és kvantummechanikai hatások alapján működnek. (A szilárdtest-tárolónak tekinthető a számítástechnika őskorában alkalmazott elektroncsöves számítógépek ferritgyűrűs memóriája.) Merevlemezként vagy a merevlemez helyett csatlakoztatható a számítógéphez. Általános jellemzőjük, hogy egyáltalán nem keltenek zajt, és a fizikai behatásokra sokkal ellenállóbbak, mint a mechanikus meghajtású társaik. Bár még drágák - tárolási egységre vetített áruk magasabb, mint a hagyományos merevlemezeké -, de már megkezdték beépítésüket a notebookokba is. Két változatuk van: az egyik az energiaigényes DRAM SSD, mely működtetéséhez - az áramkimaradás esetén fellépő adatvesztés megakadályozása elkerülésére - akkumulátorra van szükség. Felhasználásuk elsősorban ipari és katonai jellegű. A Flash SSD már energiafüggetlen, így áramfelhasználás nélkül is képes megőrzi az adatokat. Sebessége elmarad a hagyományos merevlemez és a DRAM mögött is.

 

Memóriakártyák és egyéb adathordozók

Az információtárolás egyik új módja és legelterjedtebb változata az úgynevezett Flash-memóriakártya - mely elnevezés arra utal, hogy ez az eszköz egy villanásnyi idő alatt kiolvassa vagy újraírja tartalmát -, ez mozgó alkatrészeket nem tartalmazó kisméretű, nagykapacitású adathordozók

Felhasználási terület: kézi digitális berendezésekhez: laptopok, palmtopok, digitális fényképezőgépek, telefonok, MP3-lejátszók, DVD-lejátszók, televíziók, autóba épített navigációs rendszerek.

A memóriakártyák előnyei a kicsi méret, a megbízható működés, alacsony adatmeghibásodás, nagy tárolókapacitás, nagy sebességű tárolási és adatátviteli műveletek, alacsony energiafelvétel, a megfizethető ár is.

Létrehozásuk annak köszönhető, hogy a merevlemezek túlságosan sérülékenyek, és így nem használhatóak pl. ipari környezetben. A kísérletek sikeresek voltak: a Flash-memória kiválóan helyettesíteni tudta azokon a helyeken a merevlemezt, ahol mostoha körülmények között kellett nem túl sok információt mozgatni. Szükség volt még egy szabványos felületre, amely felületen a hagyományos merevlemezek és a Flash-memóriák képesek kommunikálni. Erre a célra jött létre a PCMCIA (Personal Computer Memory Card International Association), vagyis a személyi számítógépek memóriakártyáinak nemzetközi szervezete. A PC-kártyának nevezett, 1-2 GB kapacitású, üzem közben is cserélhető memóriakártya egyre inkább kiszorítja a hagyományos meghajtókat a hordozható gépekből.

A PC-kártyák adták az alapot a kisebb méretű, de hasonló elven működő CompactFlash (CF) kártyák kifejlesztéséhez, melyekből közel az alábbi típusok vannak forgalomban:

- PCMCIA: 85,6 mm hosszú, 54 mm széles, azaz bankkártya méretű, de eltérő vastagságú típusai vannak: 3,3 mm (Type I.), 5 mm, 5,5 mm (Type II.), 10,5 mm (Type III.) és 16 mm (Type IV.)

- CompactFlash kártya (CF): Gyakorlatilag megegyezik a felépítése a PC kártyáéval, csak kisebb tokba szerelték a jobb hordozhatóság miatt. Legnagyobb kapacitású darabja 100 GB-os (2008), ezen tekintélyes mennyiségű digitális fényképet, vagy MP3-zenét készíthetünk. Létezik ultra változata is, ez gyorsabb adat írásra és olvasásra képes.

- A multimédia kártya (Multi Media Card, MMC): A Siemens számára fejlesztették ki, elsősorban a mobiltelefonok memóriabővítésére. Használják még MP3-lejátszókban, személyi kommunikátorokban, kamerákban. Legnagyobb kapacitású darabja 32 GB-os (2009). A lassú adatmozgatási jellemzők miatt lassan kiszorul a memóriakártyák közül.

- Secure Digital (SD): Digitális kamerák, fotónyomtatók, diktafonok, discman-ek, autórádiók, mobiltelefonok és PDA-k nélkülözhetetlen kelléke. Elsősorban másolásvédelmi kóddal ellátott MP3 zeneszámok legális tárolására fejlesztették ki, bár ez a kódolás a kártya használatakor akár ki is kapcsolható. Jelenleg az 64 GB-os (2009) változat a legnagyobb kapacitású.

- A Memory Stick: kártyát a SONY fejlesztette ki, aminek következménye, hogy csak ilyen típusú eszközökben használhatjuk. Jelenleg 16 GB-os (2008) a legnagyobb kapacitású változata.

- Smart Media: Ezt a kártyát a Toshiba fejlesztette ki fényképezőgépek számára. Méreteiben a CF kártyához hasonlít, de írási és olvasási sebességben elmarad tőle. Jelenleg 1 GB-os (2009) a legnagyobb kapacitású darabja. A Toshibán kívül a Fuji és az Olympus is használja fényképezőgépeiben.

- xD Picture Card (xD): Extreme Digital Picture Card; a FujiFilm, a Toshiba és az Olympus SM továbbfejlesztése.

Napjainkban valóban a legdinamikusabb és egyben a legérdekesebb fejlesztések közé tartoznak a szilárdtest Flash-memóriák. A fejlesztések irányai azt sugallják, hogy rohamosan fog a méretük és az áruk csökkenni, mindeközben kapacitásuk és átviteli sebességük és megbízhatóságuk is egyre növekszik.

 

 

A kártyaolvasók: a memóriakártyák olvasására alkalmas eszközök, melyekre valamilyen eszközzel (digitális kamera, PDA stb.) felírt információkat (adatok, képek, hangállományok) közvetlen kapcsolattal kábeles, infraport stb. vagy olvasón keresztül vihetjük át a feldolgozó számítógépbe. Kétféle változatuk terjedt el: az egyfajta kártya olvasására és a többfajta kártya olvasására.

USB Drive-ok: USB-porton közvetlenül a számítógéphez csatlakozó tároló/olvasó egységek.