A testmozgás, a testi jellemzők, az érintkezéses viselkedés, a kísérőnyelv, a térközszabályozás, a viseletek-készítmények és a környezeti tényezők alkotják ezt a csoportot. Ekman és Friesen a nem verbális viselkedés aktusait az alábbi kategóriákba sorolta:

• Az ismétlés során egyszerűen követi a verbális közlést a nem verbális jelzés. Példák: tipikus megnyilvánulások: nem vagyok ideges, szeretlek.
• A helyettesítés alkalmával a verbális közlést teljes egészében felváltja a nem verbális közlés: Fáradt vagyok.
• A kiegészítés alkalmával elmélyíteni vagy módosítani lehet a közlendőt.
• A hangsúlyozáskor az érzelmeket és indulatokat illusztráljuk.
• A szabályozás során a felek között nem verbális visszacsatolások történnek, amelyek a helyzethez alkalmazkodva történő jelzések sokasága. Szabályozhatjuk a személyek közötti beszélés-hallgatás arányát. A szabályzók olyan nem verbális aktusok, amelyek az interakciók résztvevői közötti beszéd-hallgatás váltakozó természetét tartják fenn. A szabályzók hozzák a tudomására a beszélőnek, hogy beszéljen-e vagy sem. Tudatosságunk határterületén van. Ilyen pl. a szemmozgás, egyik lábról a másikra állás.
• Az ellentmondás során a verbális és nem verbális közléscsatornákból ellentétes üzenetet kap a befogadó.
• Az érzelmeket elsősorban arckifejezéssel, de más testrésszel is demonstrálhatjuk. Az érzelemmutatók a közlők érzelmi állapotát tükrözik. Az alkalmazkodó viselkedés-megnyilvánulásaink az indulatok feletti uralom megőrzésében segédkeznek.
• Kifejezhetjük alkalmazkodásunkat az adott helyzethez.

46. kép: Kézgesztusok

Nyilvánvaló, hogy az alkati tényezők számunkra adottak, azokon változtatni nem (vagy csak igen bonyolult módon) tudunk. De attól ezeknek még hírértékük van. Ilyen a testalkat, testméret, bőr- és hajszín, az arc, a fül, a végtagok formája, mérete stb. A szociológiában teststilizációnak nevezik azokat a jegyeket, amelyeket magunkra veszünk. Alkalmazásaikat részint normatívák, társadalmi szokások, részint szubjektív tényezők befolyásolják. Külsőnk megformálásával egyéniségünket tárjuk környezetünk elé, vagyis akarva-akaratlan tájékoztatjuk magunkról a környezetet.

A nem verbális kommunikáció elterjedtsége

• a mindennapi élet (bevásárlás, üzleti tárgyalás, társasági élet, szexbe­széd)
• a diplomáciai, üzleti élet nem verbális jelzései: etikett, protokoll
• a szülői kapcsolat (anya-gyermek kapcsolat, testvérek és ikertestvérek közötti kapcsolat)
• a szakmák speciális jelzései (rendőr, orvos, pedagógus, búvár, magasépítők, hegylakók, hegymászók, kikötői munkások)
• etnikumokra jellemző nem verbális jelzések (a bolgár igen és nem, olaszok, arabok)
• politika a televízióban, a videoklipek jelentéstana

A nem verbális kommunikáció kifejezhet őszinteséget, hazugságot, de léteznek ún. csúfolódó gesztusaink, amit részben mimika, de főként kéz- és karmozdulatok kísérnek (pl. fityisz, füge és társai). A beszédpartner egyéniségének gyors „fölmérése" az illető megjelenésén, a magáról adott vizuális, képi információcsomagon alapszik. Összetevői: alkati tényezők és teststilizáció. A következőkben áttekintem a nonverbális csatornán való üzenetváltás legtipikusabb módjait és az ezekben érvényesülő törvényszerűségeket.