A jelnyelv tartalmazza mindazokat a kódolási formákat, amelyekben szavakat, számokat helyettesítenek a gesztusok: jelentkezés, mutatás.

Emblémák azok a csakis nem verbális aktusok, melyek közvetlen verbális fordításban vagy szótári definícióval megadhatók. A nem verbális kommunikáció révén használhatunk nyelvi emblémákat, amelyek ugyanazon kultúra tagjai között létrejött egyezményes jelek sokasága: OK, V, vagy tévéstáb tagjai, búvárok, sportolók közötti jelnyelv. Verbális formára közvetlenül áttehető például a siketek nyelve. Ugyancsak könnyen definiálható az egyes szubkultúrákban alkalmazott jelnyelv.

A szemléltető jelek segítségével a beszédet közvetlenül illusztráljuk. Céljuk a verbális kifejezések szemléltetése. A szemléltetőket szándékosan használjuk, de nem olyan tervszerűséggel, mint az emblémákat. Alkalmazásuk révén szemléltetni tudjuk mondanivalónkat. Beszédünkhöz közvetlenül kötődnek. Megjelenési formája a beszéd közbeni mutogatás.

A tevékenységnyelv tartalmazza azokat a mozdulatokat, amelyek különböző tevékenységek végrehajtásához szükségesek. A sporttevékenységek nyelve pl. az időkérés T alakot formáló kéztartása. A tárgynyelvben anyagi dolgok szándékos vagy nem szándékos felmutatását foglalja magában.

43. kép: Gyakori jelzések ujjakkal (jel, szemléltető és tevékenységnyelv)

Megjegyzés:

A némafilmes korszakban a nem verbális kommunikáció kifinomult alkalmazása volt a filmművészet akkori egyetlen közlésmódja. A némafilmek számos színészét  - köztük Charlie Chaplint is - aszerint ítélték meg, hogy mennyire képes gesztusokkal és más testi jelzésekkel hatékonyan kommunikálni.  A jellemző műfaja a burleszk (jelentése: tréfás, mókás) volt, amely csupán mozdulatokkal mesél. A színészeknél a hangosfilm megjelenésével azonban a verbális képességek kerültek előtérbe. A mozgóképi komikum az animációs filmekben (például Disney: Tom és Jerry)  élt tovább.

44. kép: C. Chaplint ábrázoló karikatúra

45. kép: Tom alakja