A fajok közötti kommunikáció D. Attenborough¹¹³ megfigyelése alapján a fajok közötti interakcióra jó példa az alábbi eset. A Kenyában honos mézkalauz madár képes az emberrel közvetlenül kommunikálni. Az őslakosok különleges hangjelzéssel képesek magukhoz hívni, majd a hívójel után elvezeti az embereket a vadméhek fészkéhez. A kölcsönös megértés madár és ember között a történelem előtti időben kezdődött, és a mai napig tart, különös és egyben fontos kommunikáció. A madár a mézlelőhely felderítésére, míg az ember a méz kivételére „szakosodott". A két különböző faj között a létrejött kommunikáció üzleti alapon szerveződött. A pszichológiában ezt nyereségelmélti megközelítésnek nevezik.

Kommunikáció ellenséges fajok között is van. Az egészséges gazellák pattogó mozgása az életerőről, a vitalitásról ad üzenetet a rájuk vadászó hiénakutyák számára. Ebből az üzenetből a kutyák azt olvassák ki, hogy erős az egyed, és inkább olyanra kell vadászni, amelyik gyengébb, azaz könnyebben elejthető. A gazellák közlése őszinte, mert az erősek dinamikusak, míg a gyengék nem tudják erősnek tettetni magukat. A közlés lehet a megtévesztés eszköze is. A parti lile (hogy védje a fészekben lévő tojásokat) törött szárnyat szimulál (hogy a könnyű prédának higgyék), hogy távol tartsa ragadozókat a fészektől. Ugyancsak megtévesztő az éjjeli pávaszem széttárt szárnyain lévő szemfolt: ezekkel egy olyan nagyobb állatot utánoz, amelynek távol ülő szemei vannak. Ezzel becsapja azt a madarat, amely meg akarja enni őt.

A kijelölt terület fölötti uralom kinyilvánítása az ürülék, vizelet, mirigyek váladékával történik.

Összetett kommunikációra példa a kenyai Naimasa tó partján élő kutyafejű majmok kommunikációja, mely az egyik legbonyolultabb. A fákról lejőve veszélyesebb helyzetbe kerülnek, és ennek elkerülésére őrszemet állítanak, aki nagyon differenciáltan képes jelezni a kígyó vagy a sas közeledtét. A sasoktól a seregélyek is félnek, ha elrikoltják magukat a seregélyek, akkor a majmok is futásnak erednek.