3.3. Az érzékelés mint a kommunikáció jelforrása

Az idegrendszer alapegységei az idegsejtek, melyek kisülése révén - függetlenül az azt kiváltó inger, energia (mechanikai, vegyi, hő) típusától - elektromos impulzus keletkezik. Ez az impulzus viszont csak más érzéksejt vagy idegsejt segítségével továbbítódik. Tehát az idegsejtek hálózatot alkotnak idegrendszerben. Az érzékelés folyamatában a környezet a közlő, míg az ember a vevő szerepében van. Az érzékelés folyamatában a külső jelet (ingert) a vevőrendszer természetének megfelelően érzékelhetővé, majd továbbításra alkalmassá kell tenni, ill. megfelelő csatornán továbbítani kell, majd az ember számára közvetlenül érthetővé kell tenni. A teljes központi idegrendszer jelfeldolgozását vizsgálva az alábbi becsült értékekre következtettek:

1. A szervezet belső és külső környezetéből 1010-en bit/sec számú ingert fogad.

2. A feldolgozásra kerülő információmennyiség 25-100 bit. (Ez azt jelenti, hogy ennyi az idegrendszerünk másodpercenkénti terhelhetősége. Ennek maximált értéke például az űrhajósoknál 150 bit/sec, míg egy zongoraművésznél 90 bit/sec.)

3. A kiadott információmennyiség 103-on-107-n tartományok között mozog.

Érzékelhető tehát, hogy a környezetünkből és saját testünkből érkező különböző ingerekből nagyon keveset dolgozunk fel. Mi lehet ennek az oka? Több tényező közül az egyik legfontosabb az, hogy a receptorok eltérő mértékben fogják fel, és kisszámú idegpályán továbbítják a különböző ingereket. Ennek eltérő volta miatt éljük át a világot szubjektíven.