A régi iskolámban - ezelőtt egy "elit" pesti gyakorlógimnáziumban tanítottam huszonhárom éven át - mát ötvenkét éves koromban nem kaptam osztályt, már nem lehettem többé osztályfőnök, már jelezték, hogy készülődhetek... Ötvenkét éves koromban! Tudod, milyen voltam én ötvenkét éves koromban? Tönkrevertem az iskolai asztalitenisz-bajnokságon a kölyköket. Huszonöt-harminc kilométeres túrákat tettem meg. Évente volt Kazinczy-díjasom, és az országos tanulmányi versenyen helyezettem, én szerkesztettem az iskolaújságot, és én vezettem az iskolai színjátszókört, és ott voltam minden nyári és téli táborban, és persze magántanítványok és barátok és barátnők és gyerekek és unokák és cigaretta és kávé és minden, ami az életben szép és jő. Ötvenkét éves koromban! Frissen elvált, szép és tetterős asszony voltam akkor én.

De már nem kaptam osztályt. Aztán mikor betöltöttem a hatvanat, kitették a szűröm. Másfél évi szörnyű tengődés után végre eljöttem ide óraadónak. Gyerekszag van. És van egy harmadikos és egy negyedikes osztályom, vagyis három napra elosztva, helyettesítésekkel együtt heti nyolc-tíz órám, és boldog vagyok. Mert én addig élek, amíg taníthatok.

No, még valamit Bérczes kollégáról. Tegnapelőtt két óra körül békésen ücsörögtem a klubban - így hívják nálunk a tanári melletti társalgó-dohányzó helyiséget -, amikor egyszer csak harsány kiabálás tört ki a tanáriban. Kibaktattam, és megrökönyödve láttam, hogy a huszonhat éves Bérczes üvöltözik Diribával, az igazgatónkkal és helyettesével, Karcsival. Mind kiderült, a fiú egyik tanítványa indult történelemből az országos tanulmányi versenyen, pontosabban indult volna szegény, ha a tanár út nem felejtette volna el közölni vele a szóbeli forduló időpontját, ami természetesen a múlt hétre esett. A dolog azért kínos, mert a gyerek egész nyarát az írásbeli dolgozat elkészítésére áldozta, és a munka állítólag igen jól sikerült. Megengedem, hogy valami igazsága akad Bérczesnek is, hiszen csak pár hónapja tanít, kicsit jogosan sérelmezi, hogy senki nem figyelmeztette, senki nem segítette. De azért sakálként üvölteni az igazgatóval - igencsak szokatlan reagálás volt.