Tulajdonképpen most, hogy az egészre visszagondolok, a legérdekesebbnek az a megdöbbenés tűnik, ami a kollégák képére kiült, mikor z a taknyos üvöltözni kezdett a főnökökkel. Egy tanár, aki kiabál A saját igazgatója előtt! Aki káromkodik, mint egy kocsis! Ilyent még a kollégák nem láttak. A tanárnak - ha nem a gyerekek között van, persze - csendesnek kell lennie, nyuszinak, mosolygósnak. A tanár az udvarias, szerény, kedves, és akkor a legboldogabb, ha nem veszi őt észre senki. (...)

De már megint nagyon sokat fecsegtem, későre ját egyébként, és még el kell olvasnom néhány Csehov-elbeszélést, képzeld, megkaptam féláron oroszul a Csehov összest, és most ebből próbálom újraolvasni mindazt, amit már magyarul ismerek, elég jól megy.

Írhatsz!
Anna

13. LEVÉL

Köszönöm a recepteket. De hát ezek tavaszi dolgok, most pedig december van, hó, sár és fáradtság. Viszont már csak egy hetet kell kihúzni a téli szünetig.