Célom az, hogy a kommunikációtanban kialakítsam a tanulókban az egységes teoretikus és empirikus látásmódot. A kommunikációtudomány fő erővonalainak felvázolásával a kommunikáció egyetemességéről kívánok szólni, míg a törésvonalak a kommunikáció technikai és társadalmi jellegénél jelentkeznek.

A jegyzetben központi elemként jelen van a kommunikációs folyamat sémája.

Bemutatom a személyes és nyilvános kommunikációs formákat, szólok a tömegkommunikáció és a médiaintegráció hatásairól.

Szeretném, ha a kommunikáció tárgy ismeretanyaga hasznos támpontot adna a hallgató önismeretéhez, a társas életben való eligazodáshoz, hogy megfeleljen az informatizálódó társadalom kulturált közlési elvárásainak. A kommunikáció egyetemességének elve alapján a közvetlen emberi kommunikáción kívül ismeretet kap a hallgató a korszerű kommunikációtechnikai, a társadalmi és kulturális vonatkozású kommunikációról, valamint a tömeg- és telekommunikáció fogalomköréből is.

Ha megismeri és elsajátítja a közlési formák (közvetlen - szóbeli, test általi - mediális, írásos - képi) ismérveit, akkor ismereteit hatékonyan tudja alkalmazni a mindennapi munkája, találkozásai, nyilvános szereplései alkalmával.