A fényképezés nem más, mint a külvilág mechanikus leképezése az ember közvetlen beavatkozása nélkül. A maradandó leképezéshez két alapvető feltétel szükséges: egy olyan optikai eszköz, mely a leképezést végrehajtja, illetve egy olyan fényérzékeny felület, mely az optikán keresztül érkező képet rögzíti és tartósan megőrzi.

Lényegében a fényképezés során irányított fotokémiai folyamatok játszódnak le. A fény rávetül a fényérzékeny anyaggal bevont felületre, minek következtében a fényérzékeny anyagban a fény fotokémiai változásokat eredményez. A különböző kutatások a XIX. sz. elején teremtették meg a mechanikus leképezés feltételeit.

A gyakorlatban ezüstsókat használnak fényérzékeny anyagként, melyet zselatinba ágyazva visznek rá az átlátszó hordozóanyagra. A fényképezőgép zárszerkezetének nyitásakor (exponálásakor) a nyílás előtt lévő tárgyak képe rávetítődik a fényérzékeny anyagra, és ott rejtett (látens) kép jön létre. Láthatóvá az előhívással tehetjük. Így kapjuk meg a negatív képet, melynek világossági értékei fordítottja az eredetinek.

Amikor negatív képen keresztül újabb fényérzékeny réteget világítunk meg, létrejön a valóságnak megfelelő pozitív kép.

 

 

J. N. Niépce litográfus már 1814 óta készített fényképeket. E téren a magyar tudomány is értékes hozzájárulást mutatott fel: Petzval József, akkor már bécsi egyetemi tanár, többféle arc- és tájkép lencsét szerkesztett. A Leica fényképezőgép (1930)

1925-öt tekintjük a kisfilmes fényképezés kezdetének, hamarosan pedig véglegessé vált a formátum, a 24×36 milliméteres felvételekből 36-ot rögzítő filmtekercs.

1827-ben az első, széles körben elterjedt fényképészeti eljárást Louis – Jaques – Mandé Daguerre dolgozta ki. Petőfi sándor egyetlen hiteles portréja is egy daguerreotypia.

 

A fotográfia történetének fontos állomását jelentette Talbot és Daguerre 1841-es találmánya a még ma is használatos negatív-pozitív eljárás. A felvételeket kezdetben síküveglapra exponálták, majd később celluloid filmre. A színes fényképezés elvét 1912-ben szabadalmaztatták.

Az idő folyamán a hosszú expoziciós idő, melynek köszönhetően a kezdeti felvételek megjelenésükben hasonlítottak az akkori festményekre, az egyre érzékenyebb anyagoknak köszönhetően töredékidőre csökkent. Hamarosan megjelentek az egyszerűen kezelhető gépek is.

1888-ban Eastman új fényképezőgéppel jelent meg a piacon, melyen a zárat huzallal lehetett felhúzni, és gombnyomással kioldani. A gépet Eastman KODAK No. 1. névre keresztelte. Az új géppel bárki képes volt jó minőségű felvételeket készíteni. Ezt 1890-ben öt új típus követte, melyhez kidolgozta a celluloidos tekercsfilmet.

 

A 3D és az állókép

Már a fényképezés korai szakaszában igény volt nem csak a téma, a tárgy, az élmény, hanem a tér birtoklására is.

A legismertebb megoldást, a tájkép festészetet hamar kiszorította fénykép, mint ahogy tette ezt az összes másoláson alapuló ábrázolással is. Az tér birtoklása tehát eleinte a tőlem távol eső táj lefényképezésében jelentkezett.

Robert Barker (1739 - 1806) készített először ún. panorámaképeket. A befogadás nem hasonlítható egy hagyományos kép defogadásának közülményeihez, itt a nézőnek „körsvenket” kell végeznie ahhoz, hogy a tartalmat megismerje. Magyarországon a legismertebb panorámakép a Feszty-körkép.

 

Később a panoráma hatás diavetításel kombinálva került megalkotásra, majd 1900-ban Raoul Grimoin Sanson bemutatta a Cineorámát, amely már filmet használt a szinkronizált többszörös vetítéshez.

 

E tájképdivat különálló, a panoráma-hatással közeli rokonságot mutató ága volt a sztereónézés. Bizonyos helyeken évtizedeken át ez volt a fotográfiai képpel való találkozás legfőbb módja. A sztereónézővel történő képnézegetés a polgári családok, társaságok egyik legérdekesebb időtöltésének számított.

Ezek a térhatású megoldások vezettek el a térhatású mozgókép megvalósításáig, valamin a virtuális valóság (VR) világába.

 

50: A kép 8 órás expozícióval készült.

51: Forrás: www.panoramaonview.org/panorama_history.html

52:Forrás: http://www.delmagyar.hu/ingyen_lathato_a_feszty-korkep_augusztus_20-an/cikk/207/2066393/2.jpg

53: Forrás: http://en.wikipedia.org/wiki/Cin%C3%A9orama