Az emberi kommunikáció kutatásában alaptételként kezelt megállapításokat az amerikai Palo Alto-i iskola jeles képviselői (Watzlavik, Bateson, Janis és munkatársaik) szerint kommunikáció az emberi élet szükségszerű velejárója, tehát nem lehet nem kommunikálni. Azaz, ha az ember bármit tesz, annak kommunikációs jelentősége lesz a többi ember számára. A másik megállípításuk az, hogy a kommunikáció mindig kétszintű folyamat, mindig van egy tartalmi és egy viszonymeghatározó szintje. A tartalmi szint jelenti azt, amiről a kommunikáció szól. A viszonymeghatározó szint a kommunikáló felek egymáshoz való viszonyát fejezi ki.

1. A kommunikáció dinamikai alapelvei

Buda szerint a kommunikációs dinamika felfogás azt feltételezi, hogy a „kommunikációs folyamatokban erők és ellenerők összjátéka alapján jön létre valamilyen esemény vagy állapot. E dinamikus arculatnak és általában a valós kommunikációs folyamatoknak van néhány olyan tulajdonságuk, amelyek már egészen általános szinten tisztázottnak tekinthetők, ezért úgy lehet használni őket a kommunikációs kutatásban, mint alapelveket. Több ilyen elv is ismeretes, ezeknek kimunkálása főleg a Palo Alto-i iskola érdeme." Az alábbiakban a szerző az emberi kommunikációról alkotott „sarkalatos folyamattulajdonságait" ismerhetik meg.¹⁶

a) A kommunikáció szükségszerű. Az ember olyan bonyolult interakciós térben él, hogy bármit tesz is kommunikálni kénytelen, hiszen annyi előírás, elvárás és szabály irányul a viselkedésére. Akár a nem cselekvés - például a hallgatás - kommunikációs választ vált ki az interakciós partnerből, rendszerint szankciót, amelyre lehetetlen nem válaszolni. A kommunikáció indítéka a szükséglet. A szükséglet feszült, tevékenységre kész állapot, indíték a cselekvésre, amely megfelelő kiváltó okok, ingerek, feltételek hatására aktivizálódik, azaz létrejön a kommunikáció. A szükségletek a társadalmi együttélésből erednek.

b) A kommunikáció többcsatornás és többszintű.

• Többcsatornás jelleg a különböző érzékszerveken keresztül érkező információkat jelenti.
• A többszintűség azt jelenti, hogy minden emberi kommunikáció legalább két szinten folyik, az egyik szint direkt, a közléstartalom szintje (content level),- a nyelv vagy valamilyen egyezményes nyelv, jelrendszer, kulturális jelzés. A másik pedig az indirekt, a közlők közötti relációra (relationship level) vonatkozó szint. A két szint rendszerint úgy van kapcsolatban, hogy a relációs szint magasabb elvontsági rétegben valamilyen módon mindig minősíti a tartalmi kommunikációt.

c) A kommunikáció digitális és analóg rendszerek által jut kifejezésre. A digitális fogalom olyan tulajdonságokat jelent, ahol a kód részeire, összetevőire bontható és a köztük levő összefüggés leírható. Így a kommunikáció folyamatában a digitális tulajdonságok a nyelvre jellemzők. Az analóg kód tágabb, nem lehet részekre bontani. Az ilyen típusú kódok segítségével megy végbe a nem verbális (pl. gesztus, mimika) szimbolikus (művészi) kommunikáció is.

d) Az emberi viszonyok természetét a partnerek két- vagy többoldalú kommunikációs cseréjének tagoltsága (interpunkciója) határozza meg, mely tagoltságnak is kommunikációs funkciója van; nyomatékosítja, kiemeli, bizonyos mértékig egységekre bontja a kommunikációt.

e) A kommunikáció mint folyamat két típusú lehet: egyenrangú (szimmetrikus), és egyenlőtlen (komplementer, a két fél kiegészíti egymást). Egyenrangú: a partnerek közti viszony egyenlő, míg az egyenlőtlen: a felek közt különbség van, az egyik fél befolyásosabb. Az „egyenlőtlen (komplementer) kommunikációs viszony" kifejezés mögött valószínűleg olyan meggondolás húzódik, hogy a kommunikációban a befolyásolási többlet a másik fél rovására történhet csak, így a két fél lehetőségei egymást kiegészítve mindig állandó értéket adnak.

A kommunikáció folyamatjellegű, minden kommunikáció közös vonása, hogy valaki, valamiről, valamit, valamilyen célból, valamilyen módon (eszközzel), valakinek, valamilyen eredménnyel, hatásosan el akar mondani. Ebből következik, hogy minden kommunikációs tevékenység során megtalálhatók a közös összetevők: a közlő, a kommunikáció tárgya, a közlemény, message¹⁷, a közlés eszköze, a címzett (befogadó) és a kommunikáció hatásának eredményessége.

f) A kommunikációban reciprocitás, kölcsönösség uralkodik. A kommunikációnak alapszabálya, hogy uralkodik benne a válaszkényszer és a válaszkölcsönösség elve. A kölcsönösség abban fejeződik ki, hogy minden kommunikációban és szabályozott interakcióban az egyik fél megnyilvánulása a másik megnyilvánulásának szükségszerű feltétele.

g) A kommunikáció vétele és emissziója pszichológiai szükséglet. Az embert biopszichológiai szükséglet készteti arra, hogy kommunikáljon, és kommunikációkat kapjon - vagyis kommunikatív folyamatban vegyen részt. Szenzorikus ingertől (szenzoros izoláció) elkülönítve tartott emberen és állaton végzett izolációs kísérletek során azt tapasztalták, hogy az elkülönítés a személyiség valamilyen károsodását, akár irreverzibilis zavarát váltotta ki.

h) Minden kommunikációs eseményben a hírközlő tendencián kívül cselekvésre felszólító (promotív) tendencia is érvényesül. Tehát a kommunikáció alapvető célján, az információközlésen kívül mindig megjelenik egy másik cél is, a közlést befogadó személyiség, a kommunikációs partner befolyásolásának célja is. A befolyásolás lehet rejtett és nyílt, sokszor manipulatív is.

A közvetlen emberi kommunikáció elméletének fenti tételei kiegészíthetők az alábbi alapelvekkel.

i) A kommunikáció tudati jelenség, azaz az emberi tudat bizonyos jeleket jelentéstartalommal ruház fel (kódol), majd azokat a befogadó alakítja újra jelentéssé (dekódol). Tehát a kommunikáció tudatból kiinduló és a tudatban befejeződő folyamat. De nem mindig tudatos!

j) Az irányultsága lehet követlen vagy közvetett, azaz médiumok által közvetített. Közvetlen kommunikáció során - mert a felek a térben és időben jelen vannak - az idő és a távolságok leküzdésére a kommunikátor és befogadó között nincs semmilyen közvetítő eszköz. Azaz szimbólum-konzerváló átkódoló beiktatása nélkül történik a kommunikáció. A közvetett kommunikáció során - mert a feleket térbeli és/vagy időbeli távolság választja el - valamilyen eszköz és/vagy médium közvetíti az információt. Ennek során a kölcsönös megértés csak megfelelő közbülső hordozók, közvetítők, megjelenítők segítségével lehetséges. Térbeli elkülönülés esetén viszonylag egyidejű az adás-vétel, míg tárolók segítségével az időbeli távolság is áthidalható¹⁸.

k) Eszköz- és (érzékszervi) csatornaigényes, ill. többcsatornás. Az információ átalakítására, továbbítására, feldolgozására eszközök és érzékszervi csatornák szükségesek.

17: Message: Angol szó ‘hír’-nek, ‘üzenet’-nek vagy közleménynek fordítható. Irodalmunkban sok esetben fordítják az „üzenet” szóval, főleg amikor filozófiai művek, esztétikai alkotások „mondanivalója” értendő rajta (akárcsak a francia szövegekben előforduló „message” szót.) A fogalom általános kommunikációelméleti és szemiotikai értelmének visszaadására azonban sokkal jobban megfelel a „közlemény kifejezés”. Józsa Péter: Társadalmi kommunikáció. Budapest, Tankönyvkiadó, 1980. 62.

19: A két valóság közötti különbség elmosásának leghíresebb példája a médiatörténetben Orson Welles Támadás a Marsról című rádiójátéka. Arról szól, hogy a Földet megtámadják a Mars-lakók. A rádiójátékot 1938. október 31-én sugározták, s hatására a hallgatók nagy számban pánikba esve kirajzottak az utcára, ahol legnagyobb riadalmukra Mars-lakókat véltek látni, akik valójában a Halloweent ünneplő álarcosok voltak. Vizsgálatok szerint a pánik kialakulásában „nem is annyira a közvetlen észlelet, hanem a pánikba esett társak kommunikációja volt a döntő tényező”. Ugyanez történik a reklám esetében is, amelyeknél szándékos manipuláció történik. Nem mindegy azonban. hogy a technikailag manipulációnak nevezett eljárás célja művészi-e, azaz saját magunk hiszékeny természetére világít-e rá, avagy a cél a potenciális vevők rábírása valaminek a megvásárlására. (l. manipuláció)