Barnlund szerint a kommunikáció szükségszerű. Általa az „én" igyekszik csökkenteni bizonytalanságát, hogy képes legyen hatékonyan cselekedni, védekezni, megerősödni. Azokat az aktusokat jelöli, melyeknek keretében kifejlődik a jelentés az emberben akkor, amikor a „neuromotoros" válasz kialakul, illetve módosul. Felfogásában a kommunikáció nem reakció valamire, sem nem interakció valamivel, hanem tranzakció, mely által az ember jelentéseket produkál és tulajdonít céljai megvalósítása érdekében.  kommunikáció kifejezés azokat az aktusokat jelöli, melyeknek keretében kifejlődik a jelentés az emberben akkor, amikor a „neuromotoros" válasz kialakul, illetve módosul.

Barnlund tranzakciós modelljének leírását hét posztulátum (munkahipotézis) kijelentésével kezdi. Ezek a posztulátumok nem mások, mint olyan kijelentések, melyek a szerző kommunikációról alkotott nézeteit foglalják össze.

1. A kommunikáció a jelentés evolúcióját írja le. Ennek a posztulátumnak a kiindulópontja, hogy a világ, melybe beleszülettünk, s melyben élünk,  jelentés nélkül való, és az ember megtölti jelentéssel és renddel a világot. Ám az érzékelésünk ugyanakkor szelektív, hogy megtanuljuk, mi a fontos a számunkra, mit kell észrevennünk a világból. Azzal, hogy osztályozzuk a dolgokat, megfelelő jelentéssel ruházzuk fel őket.

A szerző felfogása szerint „a kommunikáció kifejezés azokat az aktusokat jelöli, amelyek keretében kifejlődik az emberekben a jelentés, akkor, amikor neuromotoros válaszaik kialakulnak illetve módosulnak. A kommunikáció abból a szükségletből áll elő, hogy az én csökkentse a  bizonytalanságot, s hatékonyan cselekedjék, védekezzék, vagy megerősödjék."   [...] "Ezért a kommunikáció se nem reakció, se nem interakció, hanem tranzakció, amelynek keretében az ember jelentéseket produkál és tulajdonít céljai megvalósítása végett."

Ebből az elméletből még az is levezethető, hogy az ember egyedül is képes kommunikálni, mert generálhat jelentéseket a dolgozószobája magányában is, nemcsak társaságban. (Ezen a ponton éles az ellentét az interakciós modellel.)

2. A kommunikáció dinamizmusa nem statikus dologgal jellemezhető, hanem az interpretálóban lejátszódó dinamikus folyamatként. Ezzel hangsúlyozza a személyen belüliséget!

3. A kommunikáció folytonos. Nem egy dolog, nem egy elhatárolható aktus, hanem olyan folyamat, melynek nincs is kezdete, vége, hanem ár-apályszerűen szinte állandóan tart  az emberi élet során, még az alvás ideje alatt is. „A legtöbb embernél a kommunikáció a születéssel kezdődik és a halálig tart."

4. A kommunikáció körkörös. Eszerint  nincsenek 'demarkációs' vonalak az adó vevő és a közlemény kategóriák között. Ez  az elképzelés szemben áll a Shannon-Weaver-féle egyirányú modellel.

5. A kommunikáció megismételhetetlen. E munkahipotézis szerint  elképzelhetetlen, hogy kétszer ugyanaz a közlemény kerüljön a rendszerbe, s az kétszer ugyanazt a hatást váltsa ki, mert a rendszert olyan szabályok irányítják, melyek maguk is változásnak vannak alávetve. Más szóval a rendszernek igen nagy a szabadságfoka, ami kiszámíthatatlanná teszi a működését.

6. A kommunikáció irreverzibilis. Ahogy az eseményeket, dolgokat nem lehet meg nem történtté tenni, úgy a kommunikációt sem lehet visszafelé gördíteni.

7. A kommunikáció összetett, mert a jelentés evolúciója a személyiségben magában is több szinten halad egyszerre.