A kommunikáció olyan kifejezés, melyet nagyon elterjedten használnak, mind a társadalom-, mind pedig a természettudományokban. A szó latin alakja communicatio, -onis. Jelentése; közzététel, gondolatok közlése a hallgatókkal.⁴ A kommunikáció fogalmát az Értelmezések című fejezetben bővítem ki.

A kommunikációs tevékenység lényege a tájékoztatás, az információcsere és a visszacsatolás.

A könyv e gondolat jegyében a közvetlen emberi és az eszközök általi közvetett mediális kommunikáció rendszerével foglalkozik.⁵

A kifejezés ma már a humán értelmezésen kívül jóval szélesebb körű. Egyre gyakrabban találkozunk a társadalmi és műszaki változatával. Ma már mindenféle rendszer belső információáramlását jelenti az emberi szférától távol eső makro- és mikroszférában egyaránt. Az információelméleti meghatározása szerint a kommunikáció minden, amiben információtovábbítás történik, függetlenül attól, hogy az információ milyen jelekben, kódban van kifejezve.

Napjainkra az emberi közlések, kapcsolatok, következésképp a kommunikáció vizsgálata a tudományos megismerés egyik fontos kérdésévé vált. Az emberi kapcsolatok létszükséglet-értékét már az ókorban felfedezték.⁶ Egyre több tudományterület kezdte meg vizsgálatait, különböző szempontokat véve alapul. Jelentősége a valóság megismerésének előrehaladásával a tudomány és technika vívmányainak megjelenésével, az emberi kultúra gyarapodásával növekedett.

4: Horányi Özséb szerint: Noha a kommunikáció megnevezés általánosan elterjedt, meg-megújuló törekvések figyelhetők meg magyar szóval történő helyettesítésére. Csakhogy az eddigi javaslatok nem hoztak eredményt. Pl. mondhatnánk közlést a kommunikáció helyett, ámde magyarul lehet hőenergiát is közölni; vagy mondhatnánk közleménycserét, ámde a tömegkommunikáció eseteiben éppen nem cseréről, vagyis kölcsönös közleményátadásról van szó. Terminológiájában a kommunikációs akció használatos.

5: Wilbur Schramm–Donald F. Roberts: The Nature of Communication between Humans. In: The process and effects of masscommunication. University of Illinois Press, 1974. 980.

6: Az emberi kommunikáció lényegére vonatkozó első írásos szövegek egyike Isokratestől (436-388) származik. „.. azt mondom, hogy az okos nem cselekszik nyelv nélkül, hiszen a nyelv minden cselekedetnek és gondolatnak féke, és azoknak, akik ezt a legjobban használják, legnagyobb a bölcsességük”.