Az információ megfogalmazására különféle definíciók születtek⁹, de egységes meghatározást a mai napig nem sikerült létrehozni.

A, Ayer¹⁰ szerint például: A kommunikáció annak a két alapvető folyamatnak az egyike, amely minden élő rendszerre jellemző. Az egyik a táplálék átalakítása energiává, a másik a valóságról szerzett adatok információ-feldolgozásával kapcsolatos. Ez a két folyamat létfontosságú minden élő szervezet számára. Kommunikálunk információt, tudást, tévedést, nézeteket, gondolatokat, eszméket, tapasztalatokat, vágyakat, parancsokat, utasításokat, érzelmeket, érzéseket, hangulatokat.

Szociológiai szempontból „olyan társadalmi folyamat, amelyben jeleket hoznak létre és visznek át, észlelnek és kezelnek olyan közleményeket, amelyből jelentés következtethető ki."¹¹

Wilbur Schramm¹² e terület egyik vezető képviselője a kommunikáció természetének vizsgálatával, valamint a tömegkommunikáció elméletével foglalkozott.

Az emberi kommunikáció természete című könyvében a „Mi is a kommunikáció" című fejezetben részletesen kifejti az akkori kor (70-es évek) kommunikációról szóló definícióit.

A kommunikáció közlés, továbbítás, vagy gondolatok, tudás cseréje, pl.: beszéd, írás, jelek (Oxford English Dictionary).

A kommunikáció - gondolatok és üzenetek átvitele, termék átadásával és személyesen (Columbia Encyclopedia).

Legáltalánosabb értelemben kommunikációról beszélünk, ha egy rendszer - amelyet forrásnak tekintünk - egy másikat a rendeltetési helyét váltakozó jelzések manipulációjával befolyásolja (Osgood).

Elkülönítve az információ-átadás technika és társadalmi vonatkozásait C. Shannon hangsúlyozta, hogy a kommunikáció alapvető problémája, hogy az egyik ponton éppolyan, vagy megközelítően olyan üzenetet produkáljon, mint amilyent a másik ponton választottak ki.

Cooley szerint az a mechanizmus, amely által az emberi kapcsolatok léteznek és fejlődnek a képzelet vagy elme szimbólumaival együtt azzal a jelentéssel, amelyek hordozzák a térben és megőrzik őket az időben.

A fenti kommunikáció-felfogások használatóságát elemezve Schramm arra a következtetésre jutott, hogy az első két értelmezés az információ-átvitel ötletére alapoz, különbséget tesz az eszmék, tudás, ismeret, gondolat és üzenetek¹³ átvitele és az anyagi természetű dolgok átvitele között. Felfogása szerint a kommunikáció úgy definiálható, mint a tájékozódás megosztása az információs jelek között. Az a kommunikáció, amellyel mi foglalkozunk, az információtovábbítás a szó legtágabb értelmében véve. Ennek során eseményeket, adatokat alakítanak át információvá és juttatnak el a címzetthez.

„A kommunikáció az érzékelésen alapszik. Az érzékszervek tulajdonsága, állapota és működése lényegesen befolyásolja a kommunikáció működését. Vannak olyan szerveink, amelyek a közvetlen közeli jelenségeket, tárgyakat érzékelik (a tapintás, a szaglás, az ízlelés szervei), mások a távoliakat is (fül, szem). Az élőlények érzékszervei eltérő tulajdonságúak és fejlettségűek. Az ember életében a látás és a hallás szervei játszanak kiemelkedő szerepet, nem véletlen, hogy számára a vizuális és az akusztikus jelek a legfontosabbak, ezek felfogására és közlésére a legalkalmasabb."¹⁴

3. kép: Az ember értelmi érzelmi, művészeti és kreatív hajlama

Az emberi kommunikáció a nyelvhasználatban a legösszetettebb. A kódrendszer (a nyelv) és a verbális kommunikáció, a beszéd kulturális termék, amely az ember egész fejlődéstörténete során alakult ki.

A kommunikáció meghatározása akkor teljes, ha mindenfajta kommunikációt magában foglal. A fenti példa alapján a kommunikációt az alábbi területekre bonthatjuk (Buda B. 1988):

Kommunikáció információelméleti-kibernetikai értelemben - információ-átadás mindenféle rendszerben (az embertől is függetlenül létező kommunikáció az atomok világától a galaktikákig).

Kommunikáció technikai értelemben - információ-átadás ember alkotta, technikai rendszerekben (telefon, számítógépek stb.).

Társadalmi kommunikáció - információ-átadás az emberek között a társadalmi szféra rendszereiben. A kommunikáció e területét¹⁵ a technikai értelmezésén túl a személyes interakció, a befolyásolást szolgáló mechanizmus, a jelentés ismeretelméleti vizsgálata és a kultúra csatornarendszere is alkotja.

Biológiai kommunikáció - az élő szervezetek rendszereiben lezajló információ-átadás: az egyszerű élőlények kémiai vagy taktilis-tapintásos jelváltásaitól, a magasabb rendű állatok szignálrendszerein át a pszicholingvisztika és az érzékelés-lélektan szabályrendszeréig terjed.

4. kép: Biológiai kommunikáció (Mikroszkópikus felvétel egy DNS-ről)

1. Hivatkozás: A törzsanyagot kiegészítő források URL:http://www.staff.u-szeged.hu/~garai/Termtud.htm#n14#n14

 

9: Fülöp Géza: Ember és információ. 2. átdolgozott kiadás. Budapest, Múzsák Kiadó, 1984. 19–20.

10: Ayer, A. J.: Mi a kommunikáció? In: Társadalmi kommunikáció. Budapest, Tankönyvkiadó, 1974. 119.

11: Worth, S.–Gross, L.: Szimbolikus stratégiák. In: Kommunikáció I. Válogatott tanulmányok. Budapest, Közgazdasági és Jogi Kiadó, 1977. 41.

12: Wilbur Schramm–Donald F. Roberts: Nature of Communication between Humans. Az emberi kommunikáció természete In.: The process and effects of masscommunication. University of Illinois Press, 1974. 980. o.

13: Az üzenet, hír, közlemény értelmezéseit l. később.

14: H. Varga Gyula: Kommunikációs ismeretek. Budapest, Hungarovox Kiadó, 2000.

15: Józsa Péter: Kód, kultúra, kommunikáció. Budapest, 1977.