Az előzőkben bemutattam a kommunikáció fogalmának különböző értelmezéseit. Megtárgyaltam a kommunikáció fogalmának tudományágankénti és korszakonkénti értelmezését. Megismertettem a kommunikáció és információelmélet fogalomrendszerét.

A hallgató betekintést kapott a kommunikáció jellemzőibe és a különböző funkcióiba, elsajátíthatta a kommunikáció kiindulási feltételeit. 

A kommunikáció tehát szükségszerű és többszintű: az ember képtelen nem kommunikálni. Az elemi kommunikációs törvények leginkább két ember közvetlen kommunikációs folyamataiban vizsgálhatók, egyszerűen azért, mert ezekben a folyamatokban minden emberi érzékszerv szerepet játszik, de legfőbbképp a látás és a hallás. Minden kommunikáció társadalmi közegben, kontextusban zajlik, ezt minden vizsgálatnál figyelembe kell venni. A kontextus történelmileg meghatározott: a kommunikációt több oldalról meghatározó normatív tér és kapcsolati háttér alapján.

Az ember biológiai, lélektani és szociológiai vizsgálatának szempontjainak és módszereinek együttes figyelembevétele szükséges a kommunikációs gyakorlat elemzéséhez, következtetések levonásához.

Az emberben működő biológiai és pszichológiai folyamatokra épülnek ugyanis a személyiség értelmi (kognitív) és érzelmi (emocionális) történései, amelyek a többi ember számára a viselkedésben válnak felfogható jelenséggé.