Elegünk van a sok évtizedes - évszázados? - szellemi erőszakból. Magyarország oktatási törvénye kimondja, hogy a pedagógus nem késztetheti diákjait saját értékrendjének átvételére. De mit jelent ez?.. És lehetséges-e egyáltalán?

Mindezeket a kérdéseket megválaszolni ma sem könnyű. Filmek és irodalmi alkotások tucatjai keresik a lehetséges válaszokat, mutatnak jó és elrettentő megoldásokat.

Az iskolai hatalmi kérdésnek van még egy rétege. A tanár - kár lenne tagadni - hatalommal bír a diákok felett. Személye meghatározza, milyen lesz a viszonyuk a tanuláshoz és a tekintélyhez, milyen légkörben telnek a mindennapok, hogyan alakulnak a személyes kapcsolatok. Az osztályzatok pedig döntő hatást gyakorolnak az iskolai karrierre, a jövőre. A legfontosabb szakmai, etikai kérdés, a pedagógus hogyan éli meg - és ki - a hatalmát.

Van-e a hatalomnak jó "arca"? A "jó atya" magatartását nem könnyű elválasztani az álszent, a maga érdekeit követő, "atyáskodó" hatalométól. Az igazi vezető nem a maga, hanem a vezetettek, a diákok érdekeit tartja szem előtt. De vajon ki dönti el, mi az ő érdekük? Mikor engedhetjük át e döntés felelősségét nekik maguknak? Átengedhetjük-e egyáltalán?