3.4. Tanulási egységekre bontás
A tananyagmodulok még további összetett egységei a tananyagnak. A tananyagelemzés során le kell bontani a tartalmat kis egységekre (nóduszokra), amelyekből felépül a modul. Az egyes modulok alkotják az alpontokat, ezek pedig a menüpontokat. Ügyelni kell az arányosságra, azaz ne bontsuk fel túl apró részletekre a tananyagot, ugyanakkor ne legyen túlságosan terjedelmes sem egy-egy modul, ill. nódus.
Az ötvenes évek végétől meginduló oktatási reform centrumába - az iparhoz hasonlóan a produktum került. Az oktatási folyamat legfőbb szabályozó tényezője: a széles értelemben vett tanterv lett. A curriculum-fejlesztési mozgalom nyomán megerősödött a behaviorista pedagógiai gondolkodás (Bloom taxonómiája, Skinner és programozott oktatás elmélete).
A kezdeti lineáris programokat melyek behaviorizmus tanuláselméletére és a kibernetikára építtetek, később tovább fejlesztették, megszülettek az elágazásos, majd az adaptív programok is.


Az 1950-60-as évek végén induló programozott oktatás a számítógépes tanulási környezetre is markáns hatást gyakorol, melynek a lényege a következőkbe sűríthető össze:
-
a feldolgozandó tananyagot kis egységekre kell felbontani,
-
minden kis egységben biztosítani kell a tanuló szüntelen, aktív együttműködését,
-
minden ilyen kis elemi egység végén visszacsatolásnak kell lenni a tanuló által végzett tevékenységekről,
-
az ismeretket kipróbálása során a direkt tanári irányítást, az indirekt tanári irányítás veszi át,
-
az egyéni ütem úgy valósítható meg, hogy a tanulás folyamat is algoritmizálható, programozható
Kovács Ilma így ír erről a korszakról: „A programozott oktatás történetileg az ‘50-es években indul, első ún. virágkora az 1970-es évekre tehető, de éppen a számítógép tanulásban betöltött szerepének köszönhetően napjainkban ismét reneszánszát éli. A távoktatás által kimunkált oktatáselmélet pedig - véleményem szerint - méltán nevezhető az e-learning előszobájának.”
URL: http://www.lib.bkae.hu/tavoktatas.html
Benedek András így ír – a mobil tanulás kapcsán különösen fontos – tananyag részekre történő bontásáról:
„A digitális eszközök által létrejött virtuális valóságban korlátozott hatékonysággal érvényesül a kommunikáció, akkor, ha csupán a klasszikus tantermi-tanórai struktúrákban gondolkodunk. A képiség és mobilkommunikáció eszköztára azonban életszerűbb megoldásokat nyújthat, mint a csupán írott szövegben közvetített tudás. Az oktatás optimális tartalmáról és a tananyag ideális terjedelméről folytatott örök vitához kapcsolódva érdemes felhívni a figyelmet, hogy a tananyag elemi információ egységekre bontása (ezzel foglalkozik a mikrolearning) szempontjából a digitális és különösen a mobilkommunikációs eszközök rendkívül rugalmas technikát kínálnak.” (Benedek A.)
URL: http://www.matud.iif.hu/07sze.html

A tananyagrészekre bontás elvének alkalmazására jó példa napjainkban a Sulinet Digitális Tudásbázis.

A multimédiás alkalmazásokban a részekre történő bontás a Learning Object-ekel valósul meg.
A Scorm szabványról:
A SCORM mozaikszó a Shareable Content Object Reference Model angol kifejezés rövidítése. A szabvány kifejlesztése során elsődlegesen fontosnak tartották, hogy a SCORM alapján kifejlesztett tananyagok megfeleljenek pár fontos alapelvárásnak, mint:
-
Újrafelhasználhatóság (reusable): a tananyag könnyen módosítható, egyes elemei újrafelhasználhatók legyenek különböző tananyagszerkesztő eszközökkel
-
Elérhetőség (accessible): a tananyagok kereshetők és könnyen elérhetővé tehetők legyenek
-
Platformfüggetlenség (interoperable): a tananyagok használhatók legyenek különböző hardver, szoftverkörnyezetben, stb.
-
Tartósság (durable): A tananyagot akkor se kelljen jelentősen módosítani, ha időközben változik a futtató környezet (operációs rendszer).
A SCORM szabvány annak leírása, hogyan kell a tananyagot egységekre bontani, majd azt összeállítani annak érdekében, hogy a különböző oktatási keretrendszerek képesek legyenek a tananyag megjelenítésére, követésére, a tananyagfejlesztők pedig könnyedén újrahasznosíthassák a tananyag elemeket. A SCORM ennek megfelelően szabályozza:
-
tananyag-csomag szerkezetét (content packaging)
-
tananyagot futtató környezetet (runtime communications)
-
tananyag meta adatokat (course meta-data)
