Mint ahogy a külvilág ingerei és a megismerési formák című tananyagban tárgyaltuk, az élőszervezetekhez hasonlóan a társadalmi szervezetek és intézmények is rendelkeznek információs csatornákkal. Ezek egyaránt lehetnek teljesen nyílt rendszerűek, azaz nyilvánosak, vagy zárt belső információs rendszerek. Az információ minden társadalmi csoport, szervezet működésének alapfeltétele. Minden szervezett rendszer, intézmény gondoskodik arról, hogy a szükséges információk megfelelő helyre, a megfelelő időpontban, a lehető legpontosabban jussanak el, megfelelő ellenőrzési (visszacsatolási) rendszer segítségével. A tananyag az információs lánc elemein haladva dolgozza fel azokat az új ismereteket, amelyeket a média leendő szakemberei az alábbi pontokba foglalva sajátíthatnak el: információszerző és továbbító eszközök, az információtárolás és-feldolgozás eszközei, az információ megjelenítése és hasznosítása.

• Az információszerző eszközök: az emberi érzékszervek kiterjesztéseiként foghatók fel, fejlődésük az újkorban kezdődik az optikai eszközök feltalálásával. Korunk technikái (médiatechnológiái) lehetővé teszik a méretekben (nagyon kicsiny vagy nagyon nagy) és a sebességben (nagyon gyors vagy nagyon lassú) végletes jelek, a nagyon távoli információforrások „érzékelését" is.
• Az információtovábbítás: lényege azon alapul, hogy az anyag, energia vagy információ forrásának és felhasználásának helye bizonyos esetekben nem egyezik meg. Ilyenkor van szükség továbbításra a forrás (vagy a tárolás) helyéről a felhasználás helyére. Az információ továbbítása sok esetbennem tökéletes. A továbbítás folyamán bekövetkezett torzulások a vevő oldalán a kiinduló állapothoz képest információveszteségként jelennek meg. A kódolás az ún. kölcsönös (vagy átvitt) információ optimalizálását szolgálja. Azért kölcsönös, mert az adó által leadott információ egyrészt eltorzulhat, amíg a vevőhöz ér (zaj), másrészt a dekódolás sem mindig tökéletes, így a vétel helyén az eredeti üzenet csak veszteségesen fejthető meg. A kódtól független jelentésről (információról) nincs értelme beszélni.
• Az információtárolás: az információ valamilyen adathordozóntörténő tárolása. Hagyományos változatai az írott, nyomtatott, képi ábrázolású anyagok. Információt tárolnak a régmúlt idők kövületei, az építmények, a művészi és technikai alkotások egyaránt. Az információtárolás története a barlangrajzok készítésénél kezdődik, követhető az írás formájának és hordozójának (agyag, papirusz, pergamen, papír) változásán, a fényképezés és a filmezés föltalálásán keresztül a mágneses, optikai és elektronikus információs eszközökig, azaz a XX. század végi informatikáig.
• Az információ feldolgozásának folyamata során valamely adathalmazból, korábban szerzett információkból - egy adott cél érdekében - újabb információkat nyerhetünk. Az élő szervezetek egyik jellegzetessége az információ-feldolgozás képessége. Ez a folyamat zajlik le az agyban, amikor a környezetből érkező, és a már tárolt információk alapján létrejön a szervezet válasza (döntése) a környezeti hatásokra,és (egyidejűleg) bővül, módosul a tárolt adatok halmaza. Az embert azonban az is jellemzi, hogy az információfeldolgozáshoz is kialakítja és felhasználja a tudomány és a technika eszköztárát. A számítógépes információ-feldolgozás célja egy konkrét rendszerről (újabb) információk előállítása, amit mindig valamilyen célrendszer határoz meg. Szélesebb értelemben ez a célrendszer lehet gazdasági, kereskedelmi, banki és pénzforgalmi, vagy akár oktatási közlekedési és kommunikációs (ez utóbbiba beleértendő a média világa is).
• Az információ megjelenítése az információszerzés műveletének a fordítottjaként értelmezhető. A megjelenítésnél a cél a felhasználó informálása, igényeinek kielégítése egy rendszer működtetése érdekében.
• Az információ hasznosítás azon alapul, hogy valamilyen tevékenység elvégzéséhez információra van szükség. Információkat használ fel az élő egyed a környezeti hatásokra válaszoló magatartásának kialakítására. Az egyén, a csoport, a társadalom, a technika folyamatait mindig érik külső (és belső) zavaró hatások. Ezek kompenzálása csak megfelelő információk felhasználásával lehetséges. Minden élő szervezet valamilyen kitűzött cél irányában működik. E cél elérését a külső hatások segíthetik vagy hátráltathatják. A szerzett (és tárolt) információk felhasználásával (a cél és a hatások összehasonlításával) tud a szervezet a folyamatba beavatkozni, a kitűzött cél elérését elősegíteni.

Az információs lánc

Az alábbi ábrán láthatjuk az információs lánc egyes alkotóelemeit:

17. ábra: Az információs lánc elemei

1. Az információszerzés eszközei (hangérzékelő és átalakító mikrofonok, képérzékelő és átalakító eszközök „szeme":vidikon, CMOS, CCD).
   Beviteli eszközök (billentyűzet, egér, fényceruza, digitalizáló tábla, szkenner, vonalkódolvasó, botkormány, hang- és képdigitalizáló, mágneskártya, memóriakártya (bár az utóbbi nem beviteli, hanem adattároló eszköz, de képezheti egy feldolgozórendszer bemenetét).
2. Az információtovábbítás vezetékes eszközei (telefon, telex, telefax, kábeltévé), a vezeték nélküli információ továbbítás eszközei, rádió adó, rádióvevő, CB, rádiótelefon, televízió, műholdas tévé). Digitális információtovábbító megoldások (műhold, kábel, wifi).

3. Az információ előállítása (forrásanyagok módosítása hang- és képfeldolgozó szoftverek segítségével)
4. Az információ tárolása (írott és nyomtatott anyagok, könyvtárak, adatbázisok, mechanikus, mágneses és elektronikus információtárolás (fonográf, gramofon, mágnesszalag, CD és DVD lemez (a CD és a DVD optikai tároló), elektronikus, flash. A számítógép háttértárolói (mágnesszalag, mágneslemez, optikai lemez).

5. Az információ-feldolgozás eszköze a számítógép, amely két alapvető funkcionális egységre - a központi egységre és a perifériákra - osztható. A központi egység az összes többi egység tevékenységét irányítja, míg a perifériák teszik lehetővé a központi egység számára, hogy a környezettel kapcsolatot tartson. A számítógép modulárisfelépítésű, mely azt jelenti, hogy a felhasználó igényeitől függően bővíthető - a közös vezérlőegység irányítása alatt -és egymástól függetlenül működtethető, önálló működésre alkalmas részekből (egységekből) áll. Az alaplap - amely meghatározza a későbbiekben használható legfontosabb hardverelemek tulajdonságait - megszabja a felhasználható processzor(ok) típusát és sebességét, a bővítőkártyahelyek számát és fajtáját, a felhasználható memória típusát, az adott gép által kezelhető maximális memóriaméretet, a használható tápegységet.A processzor (CentralProcessing Unit) a számítógép központi vezérlő egysége. Ez hajtja végre a programok utasításait. Legfontosabb feladatai: a számítógép működésének vezérlése, kapcsolattartás a perifériákkal, a matematikai műveletek végzése.A CPU által végrehajtandó programokat, és a feldolgozásra váró adatokata dinamikus memória tárolja. Legfontosabbak jellemzőik: a tárolókapacitás, a sebesség, az energiafogyasztás és a méret.
6. Megjelenítők, hangsugárzók, televíziók a számítógép kimeneti kiviteli eszközei (monitorok, nyomtatók, plotterek).

További információ itt tekinthető meg.³⁶

A forrásanyagok feldolgozása széleskörű ismeretek igényel, kezdve ahardver eszközök ismertétől a feldolgozó szoftvereken keresztül - egészen a végleges formában történő megjelenítésig.

Az információs láncban analóg és digitális jelek egyaránt áramolhatnak. Az analóg jel ismérve, hogy az analóg jelek amplitúdója (az információ kitérés nagysága) az idő függvényében folyamatosan változik. A jel az információ fizikai ábrázolása, az információt alkotó adatok időbeli lefolyásának függvénye. Úgyis mondhatjuk, hogy az eredeti intenzitással arányos jel keletkezik. A digitalizáció alapja a kettes számrendszerre épülő ún. bináris elv, melynek alkalmazása végigvonul a számítástechnikán az információ-átalakítástól a feldolgozáson és tároláson keresztül a továbbításig. Az információ-átalakítás arra az elvre épül, hogy ha kellően kis szegmensekre bontjuk a feldolgozásra váró információhalmazt, valamennyi eleméről megállapíthatunk egy adott kritérium szerint meglévő, illetve meg nem lévő tulajdonságot, amely a matematikai logika szerint az igen vagy a nem egyértelmű megfeleltetése.

A fenti információs lánc értelmezhető egyaránt analóg és digitális jeláram esetén is. Analóg jelfolyamnál az információforrást például a mikrofon érzékeli, melynek hangfrekvenciás jeleit a TOVÁBBÍTÓ csatorna közvetíti. Ahhoz, hogy a számítógép képes legyen kommunikálni a környezetével, szükség van olyan eszközökre is, amelyek ezt lehetővé teszik. Ezeket a számítástechnikában perifériának (a számítógéphez csatlakoztatható különféle eszközök, berendezések, amelyet a számítógéphez kapcsolva annak működését teszik lehetővé ill. hatékonyabbá) nevezik. A perifériák használatához elengedhetetlen az interfész, amely az eszköz és alaplap kapcsolatához szükséges szabványos csatlakozást biztosítja, a szoftverre, amely az operációs rendszer felől érkező parancsokat a periféria számára végrehajtható formában közli, és tápfeszültségre. A perifériák csoportosítása: bemeneti egység (input), kimeneti egység (output), háttértár (secondarymemory), hálózati kommunikációs eszközök. A környezet, amihez a számítógép kapcsolódhat lehet:

• emberi (másképpen humanoid, amely az embert mint biofizikai „objektumot" illeszti a számítógéphez)
• vagy technikai(vagyis a perifériák)
• vagy valamilyen más környezethezilleszkedő.

A kommunikáció irányultságát tekintve ezek a berendezések lehetnek kimeneti, bemeneti, vagy ki- és bemeneti perifériák. A csoportosítást tovább folytatva megkülönböztethetünk számítástechnikai (ide értendők a klasszikus perifériák, úgymint: nyomtatók, billentyűzetek stb.) és speciális (a számítógép egy adott feladathoz történő illesztését segítő eszközök pl. hang- és képállományokat feldolgozó vagy akár csak egyetlen AD konverter is) perifériákat.

18. ábra: Az információs lánc és a számítógépes kommunikáció

Az információszerzés

Az információszerzéssorán valamilyen külső energia vagy állapotváltozásról szerzünk be jeleket. Az információszerzők érzékelőből és átalakítóból állnak. Elsőként az információszerző eszközökkel foglalkozunk részletesen. Ezeknek az eszközöknek az a feladata, hogy a környezetből érkező jeleket az ember számára feldolgozhatóvá, ill. továbbításra, gépi feldolgozásra alkalmassá tegye. Tekintettel arra, hogy az ismeretszerzési folyamatban az audiovizuális közlés a domináns - így a hallási és a látási információk játszanak szerepet -, a következőkben csak a kép- és hangátalakítás eszközeivel foglalkozunk. Azonban ne feledjük, hogy az információ lehet hő-, kémiai energia állapotváltozás is. Az interaktív virtuális valóságot megjelenítő technikákban már ezeket az állapotváltozásokat is alkalmazzák.
Az auditív információszerző eszközök közé tartoznak a mikrofonok, míg a vizuális információ-szerzők körét a foto-és videokamerák, szkennerek, valamint az egér és a billentyűzet alkotják. Részletesebben:

• hangbemenet (mikrofon, rádió, audio magnetofon, CD, szintetizátor, keverőpult, stb.)
• képbemenet (szkenner, digitális fényképezőgép, adattárolók memória kártya, CD, WEB-kamera)
• videóbemenet(analóg és digitális videó magnetofon, analóg és digitális kamera, tv, DVD)
• a fentieket együttesen tartalmazó bemenetek, például internet adta lehetőségek

Más csoportosításban források lehetnek:

• papíralapúak: listák, rajzok, képek, kódok leolvasása
• celluloid alapúak: filmek (35mm, 8 mm, S8)
• analóg jeleket hordozó adathordozók: szalag, LP diszk

További, vezérlést szolgáló bemeneti információk:

• vezetékes vagy vezeték nélküli: klaviatúra, egér, fényceruza, jelek,távirányító, érintés, műszerjelek, elektronikus adatátvitel, üzenetek

Az információtovábbítás

Az információtovábbítás során a megszerzett információt az információs csatornán továbbítjuk. Az információ továbbítása, fogadása, fizikai átalakítása során fontos szempont, hogy csak azokat a jeleket lehetséges továbbítani, amelyeket az érzékelő-átalakító együttes olyan állapotúvá alakítja át, amelyet lehetséges az információs csatornán - leggyakrabban az elektromos jellé alakítást alkalmazva - terjedni.

A műsor és az adatátvitel azonban nemcsak a földfelszínen és az alatt (kábelen), hanem műholdak révén is történhet. Az információtovábbítást száz évig az analóg átvitel uralta. Napjainkra már elterjedtek a digitális átviteli technikák. Beszédkommunikációra alkalmassá vált a számítógép-hálózat, felhasználói készülékként használható a PC. A PC - ha rá médiafolyamokat letöltünk - mint audiovizuális vevőkészülék is működhet. A SMS és MMS típusú adatátvitelt a mobiltelefonokra fejlesztették ki. A digitális technológia révén bármely információs tartalom egységesen megjeleníthető, ezáltal különféle hálózatokon egyaránt átvihető, így indokolttá válik a hálózatok integrált megvalósítása. A telematika (telekommunikáció és az informatika határterületén kialakult tudományág) szakterületének4 főcsoportba sorolható alkotóelemeit szokás megkülönböztetni: hálózatok, hálózati szolgáltatások, végkészülék, végfelhasználói alkalmazások.

A helyi hálózatokon belül az off-line információk elérését CD/DVD-tornyok és merevlemezek, de több helyen a funkcióit már szoftveres megoldásokat alkalmaznak.Az on-line információk elérése internet-hozzáféréssel történik. Ezekre a feladatokra megfelelő hardvereszközöket, vagy célszoftverekkel felszerelt számítógépeket, ún. szervereketalkalmaznak. Az adatforgalom-irányítás, az információelérés biztosításának speciális esete, amikor egy szervezet nem a saját gépein teszi lehetővé az internet használatát, hanem Wi-Fi/WLAN (Wireless Local Area Network) routerek üzemeltetésével vezeték nélküli helyi hálózatot - internetvégpontokat kialakítva, melyhez az ügyfelek saját számítógépeiken keresztül is csatlakozhatnak.

³⁶ Forrás: http://computershopper.com/feature/how-it-works-seven-core-pc-technologies