Azokat az anyagokat, amelyekben fény hatására kémiai vagy fizikai elváltozás megy végbe, fényérzékeny anyagoknak nevezzük. Ezeket az anyagokat rendszerint a fotótechnikában, illetve a filmtechnikában használják nyers filmek előállítására. A nyers filmek jellemzői hasonlóak: egy vagy több fényérzékeny rétegből, hordozóból és segédrétegből állnak. A fényképezésnél felhasznált fényérzékeny anyagok valamilyen hordozóra felvitt zselatinrétegben finoman eloszlott ezüsthalogenidből állnak. Az ezüstbromid-kristályban fény hatására fémezüst és bróm válik ki. A fény hatására közvetlenül bekövetkező változás szabad szemmel nem látható (látens kép), mert az így kivált ezüst mennyisége csekély (5-10 atom szemcsénként). Előhíváskor a kivált ezüst katalizátorként működik, az egész szemcse ezüstbromid tartalma elbomlik. Ha a szemcsében nem volt (fény által kiválasztott) ezüst, akkor előhíváskor nincs változás. A kép fedettségét az előhívott szemcsék mennyisége szabja meg. A fényérzékeny anyagokat több szempont szerint osztályozhatjuk⁴⁴:

A hordozó réteg anyaga alapján:

- film - a hordozó réteg átlátszó acetát vagy poliészter fólia

- fotolemeznél a hordozó (általában nagyméretű) üveglemez

- fotopapír

A keletkező kép árnyalatai szerint:

- negatív

- pozitív - vagy „fordítós" (diakép, ill. közvetlen papírkép készítéséhez)

A fényérzékeny anyag lehet fekete-fehér vagy színes. A fényérzékeny anyagok számunkra fontos tulajdonságai:

1. érzékenység

2. színérzékenység

3. gradáció

4. lencseméret

5. felbontóképesség

A negatívok érzékenységét nemzeti és most már nemzetközi szabványokban rögzített módszerekkel mérik és jellemzik.

44: Tóthné Parázsó Lenke: Fototechnika. In: Oktatástechnológia (főiskolai jegyzet). Líceum Kiadó, Eger, 1994.