Fontos szólni a beszédet megelőző kifejezési formákról, amelyet a korszakolások nagy része nem tartalmaz. Ez pedig a Donald-féle²⁶ mimetikus kultúra²⁷, amely rendszerben a nyelv keletkezése előtti intelligencia magyarázata ölt testet. Szerinte az emberré válás folyamatában négy kultúra (epizodikus, mimetikus, mitikus és teoretikus-elméleti), illetve reprezentációs rendszer jellemző. Az ember kialakulásának három evolúciós fázisát az alábbiak szerint különbözteti meg.²⁸

- Az első evolúciós átmenet, az emberszabású majmoktól a Homo erectusig terjed, melyet az események mímelésére vagy újra-megjele­nítésére való képességnek a kialakulása jellemez.

- A második a Homo erectustól a Homo sapiensig tart, melyhez az emberi beszédképesség megjelenését társítja.

- Harmadik evolúciós átmenetként a külső szimbolikus tárolás megjelenését jelöli meg, megkülönböztetvén benne a vizuális- szimbolikus feltalálásnak három irányát a képi, az ideografikus és a fonologikus kifejezési formákat.

Az emberi gondolkodás eredete címmel, magyarul is megjelent művében a gondolkodás és közlés forradalmait az emberré válástól a mai társadalmi kommunikációs rendszerekig mutatja be. Felfogása szerint a különböző történeti korszakok aszerint jellemezhetők, hogy milyen gondolatközlési rendszereket használnak.

Az epizodikus kultúrát a főemlősök kultúrájaként jelezve szituatívnak, az idegrendszer saját világába zártnak tartja. A testtel való (mimetikus) közlés kialakulása jelentette a fordulatot az állati létből az emberré válás felé. Ezt a természetes nyelv, majd az írás kialakulása követte, mely létrehozta a külső emlékezeti rendszereker, így közléseink során rendszeresen hivatkozhatunk. Gondoljunk az ősi dokumentumokra (Biblia, Korán).

1. Az epizodikus- a főemlősök kultúrájának tartott - kultúrát elemezve arra következtetésre jut, hogy az ismereteink mindig egyedi dolgokra és csak az adott szituációban használhatók.

2. A mimetikus kultúrát a saját testtel való szándékos reprezentáció megjelenése hozza létre, majd a kognitív változásoknak köszönhetően alakult ki a nyelv (oralitás), melyet követően a mitikus kultúra bontakozott ki.

3. A mitikus kultúrában elsősorban kognitív változásoknak köszönhetően a nyelv (szóbeliség) alakult ki.

Az első három kultúra (epizodikus, mimetikus, mitikus) közös jellemzője, hogy a tudás valójában egy-egy ember fejében tárolódik, bár a mitikusban a társas közösségi jellege következtében már megosztott. Az írás kialakulása révén ezek már tőlünk függetlenedett külső rendszerekké válnak, amelyeket majd mi használunk.²⁹

4. Az elméleti-teoretikus kultúra létrejötte az írás („külső szimbolikus tárolás, külső emlékezeti mező") megjelenésének köszönhető, melynek lényege, hogy fizikailag testet öltve már a testen kívül történik. Lehetővé teszi így, hogy tudásunkat kívülre helyezve tevékenységeink során mindig csak annyit használunk, amennyire éppen szükségünk van.

26: Donald, M.: Az emberi gondolkodás eredete. Osiris Kiadó, Budapest, 2001.

27: A mimézis: valamely esemény vagy viszony szimbolikus célzatú megismétlése vagy újraábrázolása. A mimetikus reprezentáció eszköztárához a gesztusok, arckifejezések, testtartás, de a zajok és hangok utánzása is hozzátartoznak. A taglejtések archaikus természete arra indította a tudósokat, hogy ezt a beszéd tényleges ősének tekintsék.

28: Nyíri Kristóf: Képi jelentés és mobil kommunikáció. In: A 21. századi kommunikáció új útjai. MTA Filozófiai Kutatóintézete, Budapest, 2001. 63.
http://21st.century.phil-inst.hu/2002_konf/Nyiri/nyiri_el.htm

29: Az evolúciós koncepció. [elektronikus dokumentum]
http://www.tankonyvtar.hu/pszichologia/termeszet-lelek-080904-60