A propaganda⁶³ átfogó, inkább elvi, ideológiai jellegű fogalom, közvetett befolyásolást jelent. Mozgósító, felvilágosító tevékenység, amely eszmék gondolatok, tények és ismeretek közlésével a legszélesebb körben híveket toboroz, valamely kitűzött cél érdekében meghatározott magatartásra ösztönöz.

Az ókor után az újkorban is jelen van a klasszikus retorika. (A katolikus egyház a reformáció következtében fokozta a tevékenységét a hitviták területén.) Az egyház és a tömegek közötti kommunikáció szinte kizárólagos eszköze az élőszó volt (prédikáció, gyóntatás). Később az egyetemek megalakulásával a szónoklattan a tudományok egyik szerves részévé vált. Az egyházi propagandát az ókori retorikával összehasonlítva megállapítható, hogy ebben inkább gyakorlatról, mint elméletről volt szó.

A propaganda mint fogalom később átterjedt a vallás területéről a politikára. (Hitleri Németország, szocialista felfogás szerint a hidegháború propagandája.)

A propaganda - kutatási módszerei fejlődése révén - a kommunikációelmélet számára elsőrendűen fontos volt. A tömegkommunikációs kutatások a magatartás (viselkedés) befolyásoló hatását Carl Hovland és munkatársai vizsgálták (l. később).