Bár a kommunikáció szakirodalma az 1960-as évektől kezdve mutat robbanásszerű növekedést - és egyben teoretikus válságot - maga a szakterület már korábban is létezett, ill. voltak előzményei. Lehet-e a kommunikáció „szakterületének az elődjeit" egyáltalán keresni? Ha igen, kik azok? A kommunikációkutatás forrásai az ókori retorikától a vallási, majd (hideg) háborús propagandán át napjaink hálózati kommunikációs formáinak kutatásáig terjednek.

A társadalmi viszonyok szerkezete (társadalmi struktúra) és a kommunikációs viszonyok szerkezete között általános megfelelés (izomorfia) van. Ez a megfelelés választ ad arra, hogy mennyire átlátható a társadalmi kommunikáció rendszere, hogy mely kommunikációs formák intézményesülnek, milyen a nem technikai és a technikai kommunikáció aránya adott társadalmi fejlettségi szinten.

1) A kommunikáció üzeneteinek (tartalmainak) rögzítése, a maradandóvá tétel igénye először a rajzos (barlangrajzok, képírás), majd a jelrendszerében egyszerűsödő írásos (ékírás, szótagírás), végül a beszédhangoknak megfelelő (betűírás) kommunikációs gyakorlatot eredményezte. Ez azonban a szóbeli kommunikáció egyeduralmát a társadalmi kommunikációs rendszerben nem tudta megváltoztatni. Az üzeneteket - ha rögzítették is írásban - csak élő szóval lehetett eljuttatni a tömegekhez, hiszen az emberek nem tudtak írni, olvasni. Másrészt nem is lehetett oly sok példányban lemásolni pl. egy törvényt vagy földesúri rendelkezést. Maradt tehát a templom meg a kisbíró a falu közepén mint lehetséges kommunikációs szereplő.

2) Az írott szöveg nyomtatással történő sokszorosítását, a nyomtatást Gutenberg (1440) találja fel, és ez forradalmasítja a kommunikációt mind az időtényező, mind a tömegesség, mind az írás tartalmának és terjedelmének tekintetében. A társadalmi szintű kommunikáció szempontjából is döntő tehát ez a találmány.

Az iparosodás teremti meg a gyors és aktuális információkat közvetíteni képes tömegkommunikáció igényét. Ebben az időben kezdenek a kapitalista társadalmi rendszerek alapjai kialakulni Európában is. Az egyre gyorsuló fejlődés eredményeként 1609-ben Németországban jelenik meg az első sajtótermék, az első újság.

3) Az utolsó 100 évben a tudományok (ezen belül is talán elsősorban a műszaki tudományok) és a technika nagymértékben felgyorsuló fejlődése szinte hihetetlen távlatokat nyitott a tömegkommunikáció és a technikai eszközökkel történő személyközi kommunikáció előtt.

Az elmúlt 100 év találmányai közül a kommunikáció szempontjából a fontosabbak még: a szikratávíró, telefon, számítógépek és számítógéprendszerek, videofon stb. Bizonyítják, hogy az elidegenedés, az egocentrizmus növekvő, társadalmi méretű problémája mellett egyidejűleg az emberi kapcsolatteremtésnek olyan lehetőségei váltak valóssággá, melyek 100 évvel ezelőtt még a legmerészebb feltételezések között sem szerepeltek. Közeli és távolabbi jövőnket ugyanez a gyorsulás fogja jellemezni, ezért beszélünk manapság információrobbanásról. A 21. század emberének olyan tömegű információra lesz szüksége, amelynek tárolására és feldolgozására az emberi agy képtelen. „Csak" egyre képes: olyan gépeket alkotni, amelyek ezt a feladatot megoldják.

4) Az emberi kommunikációt hordozó médiumok körének bővülése, funkcióik bonyolultabbá válása visszahat magára a kommunikációra tartalmi értelemben is.

5) Az ipari forradalom megjelenéséig (természetadta közösségen alapuló) jellemző a társadalmi kommunikációs rendszer statikus jellege, a társadalmi ellentéteket kiegyenlítő, emberi közösségeket integráló szerepe, a kommunikáció mikroszer­kezeteinek betokosodása. A társadalmi kommunikáció alakulását, fejlődését két nagyobb történeti szakasz jellemzi: az ipari forradalom előtti és az utáni időszak.