3.6. A megismerési folyamatok és a kognitív pszichológia
A megismerési folyamatok és a kognitív pszichológia51
A kommunikációkutatás mellett beszélnem kell az észlelési-megismerési folyamatokról is, hisz a két fogalom két különböző pólusa az emberi létnek.
Az információ-feldolgozás
Az utóbbi két évtizedben az általános pszichológia és az ennek gerincét alkotó kísérleti pszichológia gyökeres átalakuláson ment keresztül. A fordulatot sokszor kognitív forradalomként emlegetik.
A hatvanas évekig a behaviourizmus52 és a pszichoanalízis53 uralta a pszichológiai kutatásokat. A legalapvetőbb megismerő tevékenységet, az észlelést az alaklélektani hagyományokat követő pszichológuscsoport tanulmányozta, és azok, akik a szenzoros folyamatok mérésén és fiziológiájával foglalkoztak. A 60-as évek után a mentális folyamatok ismét az érdeklődés középpontjába kerültek. Megjelent a kognitív pszichológia tudományterülete.
A kognitív szemlélet közel másfél évtizeden át tulajdonképpen Donald Broadbent54 angol kutató munkájában fogalmazódott meg. Eszerint az emberi megismerés: egyre elvontabb információsajátosságoknak megfelelő kódolási lépésekből áll.
Egy beérkező szó „feldolgozása" során először annak fizikai jegyeit azonosítjuk (akusztikai, grafikus leképezés). Ennek kimenetein működik a fizikai jegyeken alapuló figyelmi szűrés. Ezen az elsődleges szinten a rendszer párhuzamos működésű és nagy kapacitású. Ezt követi az átkódolás a korlátozott kapacitású rövid emlékezeti tárba, egy szekvenciális folyamaton keresztül. Majd a szemantikai átkódolásnál már a hosszú távú emlékezetben tárolt összes, a szóval kapcsolatos információ mozgósítódik.
A megismerés (kogníció) vizsgálata a megismerő tevékenység mibenlétét, valamint annak modellezését is célozza. Az elmélet megalapozója Ulric Neisser55 volt, akinek központi fogalma a séma, amely „...a teljes észlelési ciklusnak része, mely az észlelőben keletkezik, a tapasztalataink szerint változtatható és valójában specifikus arra, amit észlelünk." Megfogalmazása szerint tehát az észlelés ciklikusan működik.
Neisser az emberi megismerési folyamatot egységes elvek szerint rendezi az észleléstől az emlékezeten, figyelmen, alakfelismerésen, problémamegoldáson át az értelmi fejlődésig.
Kognitív pszichológia
Az emberi információ-feldolgozás folyamatának vizsgálatával foglalkozik a kognitív pszichológia, a megismerés tudománya, amely az információtudomány, a számítástechnika és a mesterséges intelligencia kutatásának eredményeit használja fel. A kognitív pszichológia képviselői szerint az észlelés nem csupán az érzékelés közben beszerzett információktól, „hanem az észlelő jártasságától és tapasztalataitól is függ".
Nemcsak az olvasás, de a meghallgatás, a tapintási érzékelés és a nézés is olyan begyakorlott tevékenységek, amelyeknek időbeli lefolyásuk van. Mind-egyik korábban kialakult struktúrákon alapul, amiket sémáknak56 neveznek a kognitív pszichológiában.
14. Hivatkozás: A törzsanyagot kiegészítő források. URL:http://hu.wikipedia.org/wiki/Kognit%C3%ADv_tudom%C3%A1ny
A kognitív pszichológiával foglalkozók már a hatvanas években úgy látták, hogy a számítógép tevékenysége valamilyen módon hasonlatos a kognitív folyamatokhoz.
A számítógépek is információt vesznek fel, szimbólumokat kezelnek, adattételeket őriznek meg az emlékezetükben, és onnan újra visszakeresik őket, osztályozzák a bemenő információkat, alakokat ismernek föl és így tovább. A számítógép megjelenése megerősítette, hogy a kognitív folyamatok valóságosak és megérthetők. A számítógép új szó- és fogalomkészletet is hozott a megismerés vizsgálatához: az olyan fogalmak, mint az információ, bemenet, feldolgozás, kódolás, hamarosan közhasznúvá váltak.
A percepciókutatás új szemlélete intenzíven alkalmazta is a kommunikáció- és információelméletet, ahonnan az új szemlélet a kódolás, átkódolás és hasonló fogalmakat merítette. A kognitív pszichológia az embert is információ-feldolgozó, -átalakító és -tároló rendszerként kezeli.
23. kép: Az emberi információfeldolgozó rendszer
Az alapvető analógia hosszú időn át az, hogy az emberi megismerést is egy lineárisan működő, egyetlen központi egységű információ-feldolgozó rendszerként képzelik el. Ez az ún. Neumann-típusú számítógép. A valóságos számítógépek évtizedekig ilyenek voltak. Az így felfogott emberi rendszernek a számítógéphez hasonlóan egy korlátozott kapacitású, rövid távú és egy korlátlan kapacitású, hosszú távú (háttér) tárolója, emlékezete van.
Az ábra az ember információfeldolgozó rendszerét szemlélteti. Jól látható, hogy az érzéki ingerek először egy olyan szakaszba kerülnek, ahol azok regisztrálása történik. Az összegyűjtött információknak csak egy kis része jut el a következő szakaszba, ahol az észlelet keletkezik. Ezután következik a gyors emlékezet (rövid távú emlékezetnek is nevezik), ahol az észleletek kiegészülnek nyelvi jelekkel vagy fogalmakkal. Ennek kapacitása korlátozott, hiszen egy időben kb. 7 észleleti egységet képes tárolni. A következő szakasz a tartós emlékezet, amelynek működési ideje és kapacitása szinte korlátlan. Általában a gyors emlékezet dönti el, hogy mi kerüljön a tartós emlékezetbe.
51: A kognitív pszichológia az észlelést, emlékezetet, a figyelmet, az alakfelismerést, a problémamegoldást, a nyelv filozófiáját, az értelmi fejlődést vizsgálja.
52: A behaviourizmus megalapítója Watson. Követője: Thorndike, majd B. F. Skinner azt hangoztatta, hogy az emberek csaknem végtelenül alakíthatók, és hogy az emberi viselkedés következményei alapvető fontosságúak, míg a viselkedést kísérő lelki működés nem az. A viselkedéstudományt nemcsak az oktatásban, az emberek széles körű manipulálására is lehet alkalmazni.
53: A pszichoanalízis megalapítója, Sigmund Freud arról próbálta meggyőzni a világot, hogy a libidó késztetései az emberi motívumok kiemelkedő forrásai, s hogy a tudatos működés csupán a legkisebb és a legkevésbé erőteljes részét foglalja el a pszichikumnak.
54: Broadbent, D. E.: Percepcion and Communicaton. Észlelés és kommunikációi. New York, Pergamon Press, 1958.
55: Neisser, Ulrich: Megismerés és valóság. Budapest, Gondolat Kiadó, 1984. 205., 24.
56: Neisser. I. m.