A tényleges kommunikációkutatás az első világháború utáni időszakban kezdődött. A század elején pszichológiai munkákban tűnt fel a nyelv és a beszéd vizsgálata. A humán kommunikációelmélettel foglalkozók elkülönítik a kommunikáció filo- és ontogenezisét⁵⁰. Szecskő munkájában hangsúlyozza, hogy a az állatok információátviteli tevékenységük során saját fiziológiai állapotukat kódolják jelekké, s ezeket a jeleket továbbítják fajtársaikhoz vagy környezetükhöz.

Megállapítja továbbá, hogy a törzsfejlődés biológiai, fiziológiai és idegélettani tényezőinek, a természeti környezethez fűződő interakciós kapcsolatok bonyolultabbá válásának, a fajegyedei közötti tevékenységmegosztás ebből következő differenciálódásának történeti összjátékában van egy olyan szakasz, amelyben a célirányos tevékenységekkel és a tudattevékenységekkel egy időben az információátvitelnek olyan formája jelenik meg, amely többé nem magyarázható kielégítően az állatok közötti információátvitel törvényszerűségeivel. A továbbiakban ezt a formát nevezzük kommunikációnak.

Az emberi és állati kommunikációs transzfer lényeges sajátosságait elemezve az alábbi megállapításokat léteznek.

Az állatokétól eltérő minőségű információátvitel, kommunikáció kialakulásához alapfeltétel az én és nem-én, azaz az objektum, szubjektum létezésének megkülönböztetése, azaz a tevékenység és a tudat megjelenése.

Az ember kapcsolatának viszonya az eszközök és szavak révén közvetetté vált. Ez a közvetítettség teszi lehetővé és szükségessé az állati kommunikációtól való megkülönböztetést.

Az emberi kommunikáció harmadik lényeges sajátossága az állati információátvitelhez képest a közvetítettség rugalmas és dinamikus jellege.

Összességében arra a következtetésre jut, hogy... „az állati és emberi információ-átadás közötti határvonal nem elmosódottabb lesz, hanem a jelenleginél is világosabban tűnik elő." A kommunikáció ontogenezisét elemezve a következő kutatók emelhetők ki:

Herbert Mead elsőként törekedett az összefüggő kommunikációelmélet kiépítésére. Az „én" és a „nem én" kettéhasadásának a tényéből indult el. Így az ontogenezisben nagy szerepet játszik a másik helyzetébe való beleilleszkedni tudás jelensége. A kommunikáció szerinte értelmes és jelentés­teljes szimbólumok segítségével történik. Ez az értelmezés azt sugallta, hogy a személyiség kialakulása szoros kapcsolatban van a az interperszonális kommunikációval (l. még Sullivan).

Jean Piaget a tevékenység, kommunikáció, külsővé válás hármasában a tevékenység fontosságát hangsúlyozza.

Összességében az emberi kommunikáció egyedfejlődésében, ontogenezisében a szerepcsere, a másban való öntükrözés, valamint a tevékenységek koordinációja játszik szerepet, mely általában valamilyen szimmetrikus helyzetet feltételez. Az objektum és szubjektum megkülönböztetésének révén az emberi tevékenység is megjelenik a tudatban objektív létezőként. Az ember képes saját tevékenységét objektív megismerési tárgyként kezelni. A következőkben áttekintjük, hogy kik tekinthetők a kommunikációelmélet megalapítóinak.