Az érzelmek és indulatok kifejezését kutató irányzatok

Ez az irányzat azon az emberi megfigyelésen alapul, hogy az emberek arckifejezése és testtartása tükrözi az érzelmi állapotot, és ezt a többi ember észreveszi.

Darwin megfigyelte, majd összehasonlította a magasabb rendű emlős állatok érzelem-kifejeződésének megfelelőit, így az evolúció egyik bizonyítékát látta abban, hogy a külvilághoz való érzelmi viszonyulás néhány alapvető sémája már állatoknál is megtalálható, majd mind fejlettebb formákat öltve végül az emberben jelenik meg. Ismeretesek ezenkívül a Rudolf-féle képek amelyeken a festőművész akaratlagosan felidézett érzelmi állapotát festette meg. Ezeket a képeket aztán az érzelmek felismerésének vizsgálatára használták.

Ez utóbbi irányzatnak az volt a hiányossága, hogy az érzelmi kifejeződés vizsgálatához csupán rajzot vagy fényképet mutattak, és nem eleven kísérleti személyt. Vitathatatlan előnyük viszont az volt, hogy megállapították azt a tényt, hogy az emberek nagy része eléggé pontosan képes megfigyelni és felismerni mások érzelmi állapotát.

Az állati kommunikáció kutatásának eredményeiből azt a következtetést vonták le, hogy az állat globális magatartásformáinak van kommunikatív értéke. Fontos megállapítása volt Harlownak, hogy a magasabb rendű fajokban a felnőtt viselkedés ugyanúgy alakul ki, mint az emberben. (Darwin után számos kutató foglalkozott még ez irányú kutatásokkal l. később: Karl von Frisch, Niko Tinbergen, Julyen Huxley, D. Attenborugh.

A pszichológiai értelmezések korszakai

Az introspektív irányzat megalapítója W. Wundt volt. A 20. század fordulóján kezdték vizsgálni az európai pszichológusok a különböző nyelvek szemléletében kifejeződő pszichológiai sajátosságokat, valamint a beszéd jellegzetessége és beszélő személyisége közötti összefüggéseket. Behatóan foglalkoznak a nyelv és a beszéd lélektanával, de a társas vonatkozásokat elhagyják.

A jel és gesztusbeszédek megfigyelése, leírása ugyancsak W. Wundt nevéhez köthető. Ő tesz először említést a különböző népek gesztusairól (pl. a nápolyiak jelbeszédéről, hegyi emberek és kikötői munkások mozdulatainak jelentéséről.). A gesztusok és a jelek univerzális jelentősége azonban ez idő tájt még nem vált világossá.

A pszichoanalitikus irányzat - mintegy hátat fordított a szemtől-szembe kommunikációnak - azáltal, hogy a beteg nem látja a terapeutát, és így csak beszéd útján érintkezett a beteg az orvosával.

Az irányzat kétségtelen felfedezései közé tartozik a tudattalan problémaköre, a szabad asszociáció mint az egyénen belüli információáramlás, az empátia, azaz a beleélés a mások helyzetét megérteni kívánó magatartás, az identifikáció, azaz egy érettebb és egy fejlődésben levő személyiségek közötti sajátos kommunikációs sorozat fogalmának definiálása.

A Sullivan-féle interperszonális elmélet szerint a viselkedés elsődlegesen szociális-kulturális meghatározottságú: klinikai tapasztalatokra támaszkodva megállapította, hogy a személyiség más személyiségekkel való bonyolult kapcsolatokon (főleg a szülőkkel való kapcsolatokon) át fejlődik, esetleg torzul. A kommunikációelmélet Sullivantól vette át az interperszonális kapcsolatok folyamatának a kommunikáció szakkifejezéseivel való leírását. Az érzelmeket kifejező mozgásokban nem intrapszichés állapotot, hanem interperszonális kapcsolatot talált.

A dinamikus személyiségelméletek és a szociálpszichológia fejlődésének egyik állomása volt a különböző nézetek és vélemények relatív stabil, a személyiségre jellemző képzettartalmak, másképp az attitűd fogalmának a megnevezése.