Az emberi kommunikáció kialakulásának értelmezésére többféle vizsgálati módszert alkottak a tudósok, melyek alkalmazásával lehet következtetni, törvényszerűségeket, összefüggéseket, megállapítani az emberi kommunikációról. (A matematikai, főleg valószínűségelméleti és statisztikai módszerek, modellek alkalmazása, kísérletek végzése egyaránt beletartozik, és ezek mind kötődnek a határtudományokhoz.)

1. Élettelen földi örökségeink elemzése, régészet, archeológia tudományterületei.

2. Az állatok magatartásának, viselkedésének megfigyelése, vizsgálata - főképp a gerinces és emlős fajok -, amelyek a törzsfejlődésben magasabb szinten helyezkednek el.

Bár az állati kommunikáció problémakörét még távolról sem oldotta meg a tudomány, de eredményeit felhasználta és folyamatosan felhasználja az emberi kommunikáció kialakulásának és fejlődésének megismeréséhez, a folyamatok törvényszerűségeinek feltárásához. Például az információ beszerzése, tárolása, feldolgozása, áramlása a kommunikációs csatornákban minden élő sejtnek tulajdonsága. Az evolúció során bekövetkező kiválasztódás előidézője - a tudomány mai álláspontja szerint - a kommunikáció (kommunikatív cselekvés) volt. Az emberi öröklődés folytatta, felerősítette azt, ami elkezdődött az állati kommunikációban.

3. Az ember egyedfejlődésének (ontogenezisének) vizsgálata abban a folyamatban, amelyben az egyes ember személyiséggé válik.

„A beszélőszervek kódolási módját: a beszédhangokkal történő kódolást a természet határozta meg, a nyelvi kódok milyenségét viszont az ember, az emberi környezet, az objektív valóság (társadalom) szabadon formálja és változtatja. [...] A társadalomba több-kevesebb sikerrel beilleszkedő ember (a szocializálódó egyén) esetében egyszerre eredmény a kommunikáló képesség kialakulása és fejlődése, ugyanakkor elengedhetetlen eszköz is a kommunikáló képesség a szocializáció folyamatában." (Udvarhelyi, 1987.)

4. Korunk törzsi kultúráinak, az archaikus társadalmi fejlettségi állapotának vizsgálata - melyben társadalmi szervezetek lassan változnak, szinte időtlenek - azért jó megközelítés, mert a kommunikációs szerkezetek betokosodnak, a szókapcsolatok évszázadokon keresztül nem változnak.

E vizsgálatok tanulságai arra engednek következtetni bennünket, hogy a kommunikáció igénye az őstársadalmak idején olyan szimbólumrendszereket eredményezhetett, melyek lehetővé tették a két vagy több ember közötti üzenetváltáson túl nagyobb embercsoportok informálását is, és így a potenciális társadalmi viszonyból valóságos társadalmi viszony lesz, mely kapcsolatrendszer tartalmát kifejezni képes kommunikációra lett szüksége az embernek.