Amikor az információs társadalom gazdasági dimenzióit elemezzük, fel kell tennünk a kérdést: vajon az információs korszak gazdasága a kapitalizmus korábbi formáitól markánsan különbözik-e? A hálózati társadalom gazdasága posztindusztriális és egyúttal posztkapitalista? Erre a kérdésre a válaszok két pólus körül csoportosíthatók. Vannak, akik úgy vélekednek, hogy a kapitalizmus alapelemei, működésmódja, jellemzői mit sem változtak. Szerintük az információs és kommunikációs technológia szerepe mindössze annyi, hogy a folyamatokat gyorsabbá és összehangoltabbá tegye. A másik érvelés szerint alapvető változásokról van szó (ebbe a csoportba tartoznak Bell és Masuda korábban ismertetett elképzelései), és bár a kapitalizmus néhány alapeleme változatlan, olyan új vonások jelennek meg, amelyek indokolttá teszik egy, a korábbitól jelentősen különböző gazdasági formáció feltételezését. Figyelemre méltó Manuel Castells felfogása erről a kérdésről.⁹⁸ Ő a gazdasági formációk leírására két karakterisztikus jellemzőt vezet be: a termelési mód és a fejlődési mód fogalmát. A termelési mód azokat a szerkezeti jellemzőket jelenti, amelyek meghatározzák a termelés és az elosztás jellegét - a tulajdon- és hatalmi viszonyokon keresztül.
A fejlődési mód a termelést meghatározó - szélesebb értelemben vett - technológiát jelenti. E modell alapján a korai kapitalizmusra a mezőgazdasági fejlődési mód volt jellemző, ahol a termelés determinánsai a munka- és a természeti erőforrások (elsősorban a föld). Az ipari (indusztriális) fejlődési mód a termelékenységet elsősorban újabb energiaforrások igénybevételével, illetve ezeket hatékonyabban felhasználó technológiák kifejlesztésével növelte. Az információs társadalomban a fejlődés új, információs módja mutatkozik, ahol a termelékenység forrása a tudás létrehozásának technológiáiban, az információfeldolgozás új formáiban és a szimbolikus kommunikációban rejlik. Castells a kapitalizmusnak ezt az új technikai-gazdasági rendszerét informacionalizmusnak vagy információs kapitalizmusnak nevezi. Szerinte az informacionalizmus a kapitalizmusnak az új, elektronikus információs és kommunikációs technológia hatására történő megújítását és kiterjesztését jelenti, mint ahogy az iparosítás az indusztrialista fejlődési mód kialakulásával járt. Technológiai paradigmaváltás játszódik le, amelynek eredményeképpen a fajunkra egyedülállóan jellemző szimbólum­feldolgozó képességet közvetlen termelőerőként használhatjuk fel.

További lényeges kérdés az információs társadalom gazdaságára vonatkozóan az, hogy a termelés és szolgáltatás megszervezése, a termelőegységek működésmódja eltér-e attól, ami a hagyományos, indusztriális kapitalizmusban kialakult? Az ipari kapitalizmus vállalati alapmodellje az ún. „fordizmus" volt. Ez a modell a tömegtermelés megszervezésének optimális feltételrendszerét foglalja magában. Középponti szimbóluma a futószalag, alapmódszere a tudományos menedzsment („taylorizmus"), amely a munkafolyamatok részekre bontását, elemzését és optimalizálását foglalta magában. Hierarchikus struktúra, és az egyes munkafolyamatok minden részletre kiterjedő megszervezettsége, átláthatóság és ellenőrizhetőség jellemzi az ilyen módon felépülő vállalatot.
A fordizmus igen hatékony termelési struktúra, de rugalmassága korlátozott, és az egyes szinteken a jellemző aktivitás inkább a feladatvégrehajtás és nem az önálló problémamegoldás. A 70-es években bekövetkezett változások a vállalatszervezés új formáit indukálták, amelyeket először „posztfordizmus"-nak illetve „toyotizmus"-nak neveztek. Az utóbbi elnevezés jelzi az átalakulás modell-mintáját: a japán autóipar új munkaszervezési eljárásait, amelyek a költségek csökkentésével és a termelékenység növelésével piaci versenyelőnyt eredményeztek. Az új vállalatforma karakterisztikus jegyei: a források optimális kihasználása, a termelés és szállítás zökkenőmentes megszervezése, decentralizáció, csoportmunka, autonómia, kezdeményezés stb.

A 21. század elején a legfontosabb szelekciós versenytényező az azonnali válaszkészség lehető legoptimálisabb szintjének elérése egy gyorsan és állandóan változó gazdasági-társadalmi környezetben. Erre azok a szerveződések képesek, amelyek autonóm, önprogramozásra és önirányításra képes egységekből épülnek fel. Az a szerveződési mód, amely ezt lehetővé teszi, a hálózat. Az információs kapitalizmus korszerű termelőegysége ma a hálózati vállalat. A hálózati vállalat elsősorban nem vertikális kontrollal működik: a függőleges mozgásoknál fontosabbak az oldalirányúak, különböző egységei közvetlenül kommunikálnak és kooperálnak egymással. A vállalat nem csak befelé hálózatos: külső kapcsolatrendszere is hálózati jellegű, potenciálisan egy globális piacra terjednek ki beszerzési és értékesítési csatornái. Kapcsolatrendszere állandóan változik a mindenkori feladatoknak, célkitűzéseknek, projekteknek megfelelően, dinamikus hálózati geometriája változatos mintázatú.

Az információs kapitalizmus termelőszervezeteire jellemző változások nem az új infokommu­nikációs technológia hatására mentek végbe, de - miután elkezdődtek - ez a technológia az átalakulást nagymértékben felgyorsította, illetve a vállalatok számára új válaszlehetőségeket nyitott. Az informacionalizmus domináns gazdasági rendszere az egész bolygóra kiterjedően vállalatokon belüli és vállalatközi hálózatok, feladatközpontú stratégiai szövetségek komplex rendszereként, valós időben, egységes egészként működik.

A szellemi termékek előállításának területén az utóbbi időben megjelent a vállalati, piaci orientációjú munkavégzéstől eltérő munkaszervezés is. Ez a tevékenység - amely egyenrangúak önkéntes és közvetlen ellenszolgáltatás nélküli együttműködésén alapul - elsősorban az ún. „szellemi közjavak" létrehozásában játszik fontos szerepet.⁹⁹ Ide sorolható a nyílt forráskódú szoftverek és a tartalomszolgáltatás több formája, például a kollektív online enciklopédia fejlesztése (Wikipédia) és a blogkészítés. Ez a teljesen új modell azáltal vált lehetővé, hogy a gazdaságnak az indusztriális kapitalizmusra jellemző információs szektora átalakulóban van hálózati információs gazdasággá. A mindenütt jelenlévő és bárhonnan elérhető hálózat az önkéntes szellemi munkavégzés korábban nem lehetséges formáit hozta létre. Úgy tűnik, hogy bizonyos esetekben ez a kibontakozóban lévő munkaforma a kreatív erőforrások eredményesebb és hatékonyabb felhasználását teszi lehetővé, mint a piaci alapon szerveződő vállalati munkavégzés.¹⁰⁰

98: Castells, M.: A hálózati társadalom kialakulása. Gondolat - Infonia, Budapest, 2005. 48-53.

99: Egyik szokásos megnevezése: commons-based peer production networks (közjavakra épülő internetes kooperációs hálózatok).

100: A téma egyre bővülő irodalmának 2006-ban egyik legismertebb forrását a Yale egyetem jogászprofesszora, Jochai Benkler írásai jelentik. Pl.: The Wealth of Networks: How Social Production Transforms Markets and Freedom, Yale University Press, 2006.